Vadas Ferenc (szerk.): Dallá ringott bennem kétség és láz. Babits Mihály (és Török Sophie) szekszárdi levelei (Szekszárd, 1991)

Vadas Ferenc: A szülőházés a város képe a levelek és a vallomásos művek tükrében

Egy szekunda nem a világ, jó a tanár, kettőt is ád, három, az még földhöz nem vág, négy, az igazságtalanság.

11 Hol vannak már a régi diákévek! A legszebb élmények is csak emlékképek. Elsőben ő, a legkisebb az osztályban, a legjobb tanuló, kit pajtásai gyakran egészen hazáig kísérnek, csak azért, hogy hallgassák, mert oly bölcseket mond. Aztán elhanyagolja a tanulást, szekundákat kap, kettőt, hármat is, de földhöz vágni nem hagyja magát, ötödiktől ismét eminens diák, amíg apja meg nem hal... De mennyi minden történt azóta! Napjai meg vannak számlálva! A poklok kínját állja s magát „Prousttal és jó borral" vigasztalja. Saját baján s könyvein kívül mással már nem is nagyon törődik. Kedves szerzői közül utolsó üzenetként Proust és Shakespeare neve kerül a beszélgetőfuzetbe, végórájának kétségbeesett sorai közt is a könyvek („Könyveim") szerepelnek.

12 így köszön el ő, aki a mindenséget vágyta versbe venni, írástudó emberhez méltóan. A sírhoz vezető út stációinak vázlatos áttekintése után önkéntelenül is felvetődik a kérdés: - A levelek olvasása kapcsán kirajzolódó kép módosít-e a gyermek-szülő-testvér-rokon viszony eddigi megítélésén? - Érzékelhetőek-e a kapcsolatokban változások, hangsúlyeltolódások az életpálya különböző szakaszaiban? Babits Mihály 1920 őszén esténként, többnyire vacsora közben és után, Szabó Lőrincnek magáról, családjáról, gyermek- és diákéveiről mesélt. Laza fogalmazásban adta elő a régi dolgokat, szülei fontosabb személyiségjegyeit is megrajzolta: „amilyen rokonszenves volt az apám, annyira nem tudtam kijönni az anyámmal. Ma sem igen tudok. Talán nincs igazam. - Anyám rendkívül ideges asszony. Hisztériás, azt mondhatnám. Mindig is az volt, mindig betegeskedett, amikor ismertem. Koronkint vannak hónapjai, hogy ma is - öreg kora dacára - majd kicsattan az egészségtől, és úgy néz ki, hogy ha teljesen fehér haját elfödte, azt lehet hinni, hogy fiatal lány. Piros arca van, és nagyon szép lány lehetett. Auróra a neve".

13 Az idő emléket szépítő hatása sem változtat azon a vitán felüli tényen, hogy a csodagyermeknek két szülője közül az apja volt a példaképe. Ötödikes gimnazista korában vesztette el a sokak által tisztelt nyílt szívű, tiszta erkölcsű embert, aki amellett, hogy Zoláért rajongott, kitűnően hegedült és a halálbüntetés ellen is harcolt. A gyermek Babitsnak a liberális gondolkodású apa volt a legfőbb eszménye, de életében a másik ág játszotta a meghatározó szerepet, szellemi fejlődésében anyja, Kelemen Auróra, Hajnalka családjának hatása érvényesült. Korán megözvegyült anyai nagyanyja, a Halálfiai Cenci nénije keményen fogta össze a családot. Csányi László szerint „a szekszárdi házban szigorú és keserű volt az élet, Cenci néni, a hajlíthatatlan nagymama uralma alatt éltek".

14 A félárván maradt érzékeny lelkű fiú is több melegségre vágyott, szeretet-sóvárgását az Anyám nevére című életrajzi emlékképekkel teli vers is tükrözi. 10