Vadas Ferenc (szerk.): Dallá ringott bennem kétség és láz. Babits Mihály (és Török Sophie) szekszárdi levelei (Szekszárd, 1991)

Csiszár Mirella: Babits Mihály (és Török Sophie) szekszárdi levelei – 1913–1937

nagyon jól, igazán nagyon szivből köszönjük! A mellékelt 2 képen már ott van a karácsonyfa alatt a szép baba is, és azt hiszem Ildikó nem panaszkodhatik a Jézuskára, mert egész játék üzlet van körülötte. Persze a játékok nagyrészét barátainktól kapta, részben pedig olyan játékok, amiket én tavaly karácsony után szekrénybe dugtam, s most úgy örült nekik, mint uj játékoknak. Tőlünk most vonatot kapott, egy kis istálló házat, s Mihály annyi állatot vett, amennyit bírt, mert Ildikó él-hal az állatokért. Azonfelül vettünk neki egy kőépitő szekrényt, de ezzel egyelőre csak Mihály és én játszunk. Szóval hála Istennek nagyon kedves karácsonyunk volt, nem is hivtunk vendéget, csak magunkban örültünk Ildikó örömének. Nem is képzeli Anyika, Mihály mennyire gyengéd és jó apa, minden gondolata Ildikóé, velem már nem is sokat törődik! Még külön megköszönöm a finom otthoni szaloncukrot és a birsalma sajtot, Mihály nagyon örült a jó hazai izeknek. A harmadik fénykép Ildikót, mint Dienes Valéria orkesztikai iskolájának

1 növendékét mutatja. Borzasztó édesen ugra-bugrál és mindenki agyon kényezteti. Kedves Anyika, nagyon szégyenlem, hogy ilyen figyelmetlen rossz gyerekei vagyunk, dehát ha nem is irunk, azért nagyon sokat és nagy szeretettel gondolunk Anyikára, és folyton mondogatjuk, hogy kellene már irni, de Mihálynak feje sem látszik ki szegénynek az irnivalókból én meg ezerfelé szaladgálok és soha nincs egy szabad percem, így múlik hét-hét után, mindenféle emberek és ügyek és izgalmak közt telik el a tél, hogy mire végre Esztergomba mehetünk, holtfáradtak vagyunk. Hogy telt el Anyikáék karácsonya? Mit csinálnak Angyalék és gyerekeik?

2 Ildikó sokszor emlegeti a Cica babát és a pólya babát, (ahogy a Pucikát nevezi). Küldtem Ildikó Dienes Valéria orkesztikai iskolájának növendékeként (1931) 126