Bodnár István: Béri Balogh Ádám a vértanuhalált halt kuruc brigadéros (Szekszárd, 1938)

nemcsak az ő személyes vitézségének, vakmerő bátorságának, a csak későn felismert hadvezéri zsenialitásának, hanem az egész magyar faj veleszületett katonai erényének, ama bizonyos magyar katonai virtusnak. Ami pedig a puritán önzetlenséget, tisztakezü lelkiismeretességet illeti, ebben talán csak egy ember multa felül a szép kurucvilágban: a nagyságos fejedelem, akiért ő életét áldozta! * * * Szóljunk még néhány szót a családról. Előbb már emiitettük, hogy Béri Balogh Ádám felesége Szécsenben zsellérházban nyomorgott gyermekeivel, Még meghatóbban ecseteli szomorú sorsukat Béri Balogh Ádám az 1710-ben, közvetlen átjövetelük előtt május 14-én Egerben kelt végrendeletében.* Béri Balogh Ádám végrendelete: Minhogy ez mostanyi háború időben embernek élete majd mindennap periclitaltatik, s kiváltképpen nekünk hadviselő embereknek, s minthogy nékem szegény házostársom is ellenségnek kezében vagyon, az kivel miulta elfogattatott és az ellenségtűi mindenünk fölprédáltatott, soha sem nem szólhattam véle, se leveleim által bizonyossan nem merészlettem tudósittanom, hogy hol mi kevés jószágocskánk maradott — tartván attúl, hogy az ellenség kezében akad — se' ő engemet nem merészlett levelével s annál is inkább szóval tudósíttani, mivel erős hütre megesküttettetett az ellenségtül, hogy soha nekem nem ír az Commendantja hire nélkül, se leveleimet meg nem olvassa előbb, minek előtte az Commendantokkal meg nem olvastattya. Ezen okokra nézve kívánván Laczko és Boldizsár fiaimnak jedzésben adnom az mi kevés jószágunk vagyis marhánk, avagyis készpénzem az ellenségtűi megmaradott, hol avagy kinél mi vagyon, hogy ha az Dunán Isten engedelmébűl újabban által mehetünk szerencséssen, azután nem tudván, valaha ha gyühetek-é többül által vagyis fiaimmal lehetek-e szemben többször avagy sem, s még szegény anynyokkal is kedves házastársommal kétség szemben való lételem, az ki hasonóképpen semmiképpen nem tudhattya, miulta elváltunk egymástól, hogy a mi kevessünk maradott mi hol vagyon, hogy azért halálom után mind szegény házostársomtúl s mind gyermekeimtűi el ne veszen, kívántam rend szerint följegyeznem. Mely ekképpen következik: 1. Elsőben Dunán innent Taródy István Uram gondviselése alatt hadtam pázmándi pusztán járandó szarvasmarháimat. Szabó István gulásom előtt 48 drb. 2. Petyenben maradott, vagyis gutái majorban, kit pettényi jobbágyoknak osztottak ki 6 ökör. Mind Gután, s mind Peténben ennehány számú sörteles, kit az gutái Mihály ispány és az béresek tugyák kinél mi vagyon. * Ezt a végrendeletet Király-Daróczi Daróczy Zoltán egész terjedelmében közreadta a Történelmi Tár 1894-i évfolyamában (374—376). Az eredeti példányról készült másolat megvan Thaly Kálmán kéziratgyüjteményében is. (Nemzeti Muzeum, Thaly kéziratgyűjtemény 29. k. 155. sz.) Ő csak azt kifogásolja, hogy a nevek a kiadott másolatban sok helyen el vannak torzítva. Én a Történelmi Tárban közölt szöveget, amelyből egyes sorok hiányoznak is, összehasonlítottam 1 haly szövegével s itt azt, a főbb elírási hibák kijavításával közlöm. Egyébként az eredeti végrendelet, Thaly Kálmán kézirata szerint: „Két iven, ivrétben van van irva. Csak az aláírás sajátkezű. A pecsét piros pecsétviaszba nyomott ép gyürüpecsét, Balogh Ádám négyzett czimerpajzsával s a sisak-koronából kiágaskodó, kettős farkú kardos oroszlán körül látható B. B. A. betűkkel. A gr. Pálffy-senioratus levéltárában, Arm. VIII. Lad. 4. fasc. 8. nro 18, Pozsonyban." 6&