Bodnár István: Béri Balogh Ádám a vértanuhalált halt kuruc brigadéros (Szekszárd, 1938)

junius 8-án kelt leveléből látom, hogy a bécsi udvar nem nagyon lelkiismeretes, a nagyjai szavukat megszeghetik s eltagadhatják azt is, mit esküvel fogadtak a nemzetnek". Elmondja, hogy „a cárné azt helyeslendi majd, amit önök tesznek. Hitt ugyan a cárné jótállásában, de ez sem készteti arra, hogy magát megalázza." De most fel van izgatva engesztelhetetlen gyülölsége annyira, hogy képes lenne ismét azt tenni, amit tett, mert, hogy alkura leülhessenek, az adott nyilatkozatánál mást nem adhat. Igaz, hogy azt emliti (t. i. a 8-ki levél), hogy meg lehetne tartani azokat a pontokat, amelyekről említést tesz a kegyelmes, a birtokai megtartását illetőleg, de mily eszköz lenne az, hogy „én a drága Erdélyi fejedelemségért milliókat adjak?" Rákóczi csakugyan megindul. De előbb Jászberénynél nyugidőt engedett katonáinak, hogy lovaikat pihentessék. Hogy kudarc ne érhesse, Károlyival Munkácsra megy, azt megerősitteti, majd visszamegy egy eldugott helyen, a szeghi pusztán, (alias Puszta Szeg) választott táborába. Oda rendeli Eszterházy Antal tábornokot is, akire távolléte alatt a vezényletet bizta. Sok gondot okoz azonban neki a dunántuli expedíció vezérének kijelölése, Eszterházy nem tud a tervről, igy engedélyt kért, hogy Egerbe mehessen. Mint Emlékirataiban megírja, (277. 1.) Rákóczi örült neki, még megbízásokkal is ellátta „félvén, nehogy át kívánjon menni a Dunán, mivel ezen expeditiót okos és elszánt emberekre kell vala bíznom." A legtermészetesebb megoldás az lett volna, ha a bátor, gyors, minden tekintetben megbízható Béri Balogh Ádámra ruházza e fontos megbízatást. Senki nem ismerte ugy a helyzetet, mint éppen ő, ki átjövetelök alkalmával Eszterházyt is baj nélkül átkalauzolta. Talán Rákóczi gondolt is rá, mert érdeklődik iránta s megkérdezi Eszterházyt, hogy mikor is recommendálta, vagyis ajánlta figyelmébe Balogh Ádámot? Eszterházy 1710 julius 19-én azt irja a fejedelemnek... „ha Fölséged magát kegyelmesen reflektálni nem terheltetik, ugy jut eszembe, hogy az ő kegyelme recommendatiója akkor következett általam az Dunántulsó földről, amidőn Bezerédy elfogatván, már egy tiszt sem volt mellettem, az kinek bárcsak valamely részét dolgaimnak commendálhattam volna. Balogh Ádám uram felül pediglen valamint akkor, ugy most is mindenkor azt fateáltam s fateálom is, hogy szorgalmatos ember, fáradságát nem sajnálja és amit parancsolnak, helyesebben véghezviszi, mintsem ha maga fejétől cselekszi. Amidőn a Dunántulsó hadak követeket küldöttek Fölségedhez, kit igaz hittel irhatok, hogy Balogh Ádám uram inkább ellenemre cselekedte, hogy sem consensusomból, sőt maga concipiált stílusát ha nem reprobáltam volna, többekkel is aggraváltatott volna Fölséged." (Nemz. Muzeum. Thaly-kéziratgyüjtemény. XIV. 195.) Győzött azonban az intrika. A Béri Balogh Ádámot nem szerető felsőbb és alantasabb főtisztek meghiúsították kineveztetését s Rákóczi Szent MártonKátán Báró Palocsay Györgyöt, Károlyi rokonát és később Bottyán özvegyének, Gróf Forgách Juliannának férjét bizta meg a vezénylettel, aki előbb a császári hadseregben harcolt, mint huszár főtiszt s 1705-től kezdve Károlyi hadtestében, mint lovas ezredes szolgált. S most Rákóczi tábornokká is kinevezte. Képzelhetni, hogy a derék Balogh Ádámot mennyire lesújtotta ez az oknélkül való mellőzés. De azért hűen, pontosan teljesiti tisztét. 1710-ben még Ladányból irja Károlyi Sándornak : hogy parancsát megértvén, Cseplészi János, Sőtér Tamás, Kókay Márton lovas főkolonellus urakkal közölte. „Ladán50