Bodnár István: Béri Balogh Ádám a vértanuhalált halt kuruc brigadéros (Szekszárd, 1938)

intézett levele: „Most gyiin az Ur (Eszterházy Antal) ad revidendum, hogy ne késsék itt semmit. 3. Azalatt Vadkert körül próbát instituáltak tenni, megtéréséig az Urnák. 4. Balogh Ádám commandóját nem szeretik*, magát szeretik, azért vele próbálnak, — commandója alatt az Ur nélkül nem mennek. 5. Most is szivárognak által s már csak az gregárius superálja 2000 lovast." (Arch. R. VI. k. 449.) Az „igazi" vadkert-romhányi, voltaképpen eldöntetlen csata 1710 január 22-én történt. Kolinovics a másik párt felé hajló, egykorú történetíró „Rákóczi kitűnő győzedelmének" mondja azt, mert magyar részről Babocsay brigadéros s három alezredesen kivül csak 350 közkatona esett el, mig a németek közül a nagyszámú sebeseken kivül másfél ezer. S Rákócziék sok tábori lovat nyertek. Kassán Bercsényi „Te Deumot" tartatott, mert Érsekújvárral az összeköttetés újra helyre állt. (Thaly K. jegyzete II. Rákóczi Ferenc Emlékiratai, 269. lap.) Balogh Ádám nem vett részt ebben az ütközetben. A fejedelem a tisztek közt Érsekújvárban támadt civakodásnak és viszálykodásnak elintézésére épp ekkor Eszterházy Antal tábornokot küldte ki. Amint megérkezett, Balogh Ádám ott levő hadaival éppen a rom hányi csata napján tört ki a várból s Pozsonyon túlhaladva, bevette a császáriak récsei erődített táborát és Szent György városát felprédáltatá. Ugyanekkor a dunántuli kurucok is összeverődtek és szerencsés becsapást tettek Ausztriába. (Thaly Kálmán jegyzete Rákóczi Emlékirataiban. 266. lap.) A fejedelem ezután Eszterházy Antalt Érsekújvár élelmezésével bízta meg. Egészen bizonyos, hogy Balogh Ádám is vele működött. Eszterházy azonban a fejedelem parancsa ellenére, az Érsekújvárból elvitt gyalogsággal előbb a vártól jó két állomásra fekvő tavornoki császári éléstárt támadja meg. Ezt el is foglalta, de az élelemnek csak egy részét birta elszállítani, mert a Csallóközben elhelyezett, Nyitra mellett gyülekezett németekkel Szöllősnél harcot kellett vivnia. Riviére hadmérnök a gyalogsággal ugyan megmenti az élelem szállítmányt, Eszterházynak sincs jelentős vesztesége, a fejedelem azonban visszarendeli őt, hogy az Érsekújvárba hozzá csődült dorbézoló lovastisztek is ne fogyasszák ott az élelmet. Bámulatos a fejedelem hősies önfeláldozása. A pestis miatt a falvakon kivül lakik, a háztetőket használják fel tüzelőnek. De lóra ülteti egész udvarnépét s maga is megrakatja gabonával szekerét, hogy segítsen Károlyinak az élelemnek Érsekújvárba szállításában. Ez sikerült is. Eszterházy azonnal visszajött. Károlyi április végéig rendet csinált ott. A fejedelmet nagyon leverte, hogy az idegen zsoldos sereg megkezdte a szökdösést. Különösen fájt neki a lengyelek követelőző eljárása. Kecskemét, Kőrös, Czeglédre költöztette őket. Vigyáztatott rájuk. De Balogh Ádám s mások ébersége sem volt elég, hogy a lengyelek szétfutását megakadályozza, sőt amikor Szeged felől 4-5 száz rác reájuk ütött, éppen a Rákóczi által megbékitésükre és bátorításukra behívott kióvi palatinus járt elől jópéldával s velük együtt megszökött Máramaros felé. Rákóczi végre belátta, hogy az idegen zsoldosokkal (a lengyeleken kivül a svédek) való kísérletezése nem hozza meg a kivánt eredményt, ismét a * Balogh Ádámot igaz, nem szerették, de csak a tiszttársai. A legénység rajongott érte. Ennek okát is elmondja majd később ő is, de az iméntiek magyarázására az idézethez fűzött megjegyzésből is kitűnik, hogy: „Mivel a vitéz dandárnok (t. i. Balogh Ádám) Bottyán tábornoknak kedvenc tanítványa, hasonlóul mesteréhez, kemény commandót szokott tartani, — azért nem szerették parancsnokságát az Antal Ur lágy kormányához szokott tisztek." 48