Bodnár István: Béri Balogh Ádám a vértanuhalált halt kuruc brigadéros (Szekszárd, 1938)

julius hó 5-én Béri Balogh Ádám még Gelséről ir levelet Eszterházy (?) generálisnak: Eleget szeretne tenni parancsának, de nincs kivel. Emberei, kik csak a könyebbjét keresik s nem akarnak koplalni, tőle eloszlottak. Kis Gergely uram ezeréből katonaság csak 40 lóval volt mellette s ő maga is elment a Kemenes alá. Tegnap este parancsa szerint, a hollósi hidon átment, de olyan zápor és vihar keletkezett, hogy fele a katonaságának visszaszökött a hidtól. Át akart menni Stiriába a Rábán, hogy az ellenség hátába kerüljön. (Nemzeti Muzeum, Thaly-kéziratgyüjtemény XI. k. 490/1.) Rossz néven is vette Eszterházy, Balogh elmaradását. Legalább ezt vehetjük ki Balogh Ádámnak az 1709 julius 10-én, Szent György-völgyéből Eszterházy Antalhoz intézett leveléből, amelyben azt irja: Megkapta levelét, amelyből értette a generális haragját, hogy nem ment a Rába-tulsó földre. Nagy segítségére jön a császáriaknak a még 1707-ben fellépett, de most még inkább dühöngő pestis. Bottyán késlekedik e miatt az átkeléssel, mert a családjukhoz hazaszökdöső katonákat nem lehetett visszatartani, ugy kell őket összeszedegetni. Pedig mindent elkövet, hogy átjöhessen. írja is már Bercsényinek Gyöngyösről 1709 augusztus 4-én: „Szerdán estére az Duna mellett Vecsinil (Vecse) leszek. Eszterhás Uram ő Nagyságának, Horváth Zsigmond Uramnak már kétszer irtam, hogy készítsenek éllist és más necessariumokat hadak számára, mivel elig haddal migyök, Balogh Ádám és Kisfaludy Uraimiknak is hasonlókipen. Az arnautságot (albán gyalogosok) is váltig hiresisitöm Dunántulvalóknak." (Arch. Rák. IX. 707.) Bottyán Gyöngyösről, 1709 augusztus 5-én a fejedelemnek irt leveléhez csatolja a Dunántulsó földről érkezett, átmenésüket sürgető leveleket is és kéri, hogy legyen „kegyes reflexióval azon földhöz", mert a sok átkozott hamishitüek miatt fél, hogy el ne veszessük azon földet. „Én már éjjel-nappal fogok a Duna mellé bésietnem." E levélhez csatolva fennmaradt Hellepront János ezredes simontornyai várparancsnoknak Bottyánhoz irott levele, amelyben ő is sürgeti Bottyán átjövését. Mert nagy a veszély, a hadak elszéledtek, némelyek labanccá lettek. A német „városonként, falunként hajházza kurucoknak feleségeit, azokat mindenükből kiprédáltatja." „Sümeget lövi. Veszprim éjjel-nappal tűzbe vagyon. Pápát is keményen fortificálja." „Hozzon puskaport, ólmot, mozsárokat és álgyukat, ahhoz való munitiót. Puskákat, kardokat és valamely hópénzt, mert csak egy pipa dohánt sem vehet az szegénylegény magának," (Arch. Rák. IX. 713.) Mig ez a készülődés tart, Heiszternek volt ideje megtudni, hogy Bottyán a Dunántul megsegítésére akar sietni. Földvár felé indult tehát serege zömével. Bottyán a Dunavecsénél levő mezőről 1709 augusztus 15-én, a fejedelemnek irt leveléhez mellékeli Palkovics Ferencnek Simontornyán, 1709 augusztus 14-én kelt levelét: „Az ellenség tábora Mező-Komárom és Szalókhoz (Szilashoz?) tegnap estve szállott, Pincehel és Ozora s a táján való falukra még az éjjel szalaquardákat adott; nem egyebet colimáihatjuk, hanem hogy Simontornyát csak ma is meg fogja szállani.... A mennyi erővel van Ngod: Bogyiszlónál inkább iparkodjék (által) avvagy hol gondolja Ngod, úgy hogy azonnal falukat érhessen... A jó Isten tudja miképpen vagyunk. Tudom, Balogh Ádám Uram ö kglme bővebben fogla informálni mind Ngodat, mind följebbvaló Méltóságokat. Fodor Uramon (a Simontornyáról kitört, de az ellenség által elfogott ezredesen) két seb van, de nem halálos egyik is, attul most mindeneket megtud az ellenség." (Arch. Rák. IX. 714.) Eszterházy Heiszternek Palotánál útját állja, de súlyos veszteséget szenved. 45