Bodnár István: Béri Balogh Ádám a vértanuhalált halt kuruc brigadéros (Szekszárd, 1938)

meg is leszen, amelyre Isten segítvén, kedvesen fogjuk venni Kldtiil a nyert zászlóknak és doboknak elküldését." (N. Múzeum, Thaly-kéziratgyüjtemény.) Szeptember 21-én Bercsényi Füzes Gyarmatról még azt is megírta a Fejedelemnek: Hallom Balogh Ádám valami 500 forintos árendáju jószágot kérne, biztattam azzal is. (Arch. R. 92.) A somogyvári uradalomról volt itt szó, ami bizony nagyon is reáfért szegény Balogh Ádámra, mert már az 1707 május 7-én kelt hivatalos jelentés azt mondja róla: „Jól lehet Pest vármegyében adattatott vala némely jószág ő kglmének, mindazonáltal az teljességgel elpusztult, zsellérségben a felesége gyermekeivel Széchenben nyomorog."* Eszterházy siet a fejedelem kívánságának eleget tenni. Amint Bercsényi 1708 október 5-én, a füzesgyarmati táborból irja: Balogh Ádám két hadnagya, Haraszty Miklós és Selmeczy János, Nyerges-Újfalunál megpuskázva az ellenség strázsájával, viszik már a fejedelemnek küldött zászlókat. (Arch. R. VI. 120.) De a fejedelem által még 1708 augusztus 9-én, Széchényben kiadott s Krucsay István által ellenjegyzett brigadérosi kinevezést, (vagy legalább az azt kisérő utasítást) az előbb emiitett jószágra vonatkozó adománylevéllel együtt, ugy látszik, Béri Balogh Ádám csak a következő évben vehette kézhez. Erre vonatkozik a Sümegről 1709 február 17-én kelt, Bercsényihez intézett levele: „Rátky Dániel Eöcsém uram és Selmetzi János Vicehadnagyom Őklme, tegnapi napon megérkezvén, Brigadérosi Funktióim iránt való Decretumomat bizonyos darab Jószághra való Collátionálissa(l) együtt meghozták és. . . nem különben nevemre az zászlókhoz való materiat és Tisztjeim mundér Posztójukat." Maga a brigadérosi kinevezés a szokásos latin bevezetés után magyar szövegével a következő: „Ezen édes Hazánk szabadságának helyre állítására kezünkre Isten által felvött igaz, ügynek folytatásában Hozzánk, Nemzetünkhöz és a nemes Hazához való tökéletes szeretetét s dicséretes jó maga viseletét és Hazafiságát Nemzetes és Vitézlő Balogh Ádám Ezeredes Kapitány Hívünknek kegyelmes tekintetbe vévén és hogy azon hasznos szolgálatait és hüségeskedésit, az időknek és alkalmatosságoknak mivoltához képest álhatatossan fogná megbizonyittani utolsó csepp vérinek kiomlásáig valóságossan reménvén, Hadaink közt való Brigaderosságnak és az közönséges Harcz rendelő és igazgató Mesterségnek Tisztét és hivatallyát kegyelmesen conferaljuk. Kire való nézve fenn emiitett (t. i. a latin szövegrészben emiitett) Lovas és Gyalog Hadi Tiszteinknek és Hadainknak, mint Személy szerint mind közönségesen is és keményen parancsollyuk tudván megnevezett Brigadérosunk iránt való illy kegyelmes reflexiónkat, érdemelt becsületit megadni és kiknek illetni fog, hogy Tiszti* Hogy Balogh Ádám mily emberségesen bánt jobbágyaival, mutatja a somogyváriak 1710 október 14-i levele: „A fejhajtó alázatos Jobbágyi Somogyvári Lakosok mind fejenkint halasztást kérnek „Béri Balogh Ádámtól", hogy azon a pénz után, amelyet egy nagy szükségükben érettük letevén, nagy irgalmasságot cselekedett velük — „még egy kis ideig várakozással és irgalmassággal legyen, mivel most sehova sem mernek menni a mirigyek félelme miatt — jószágukból pénzt nem remélhetnek". Jószágaikat, marháikat felajánlják. Kivül: Tekintetes Nemzetes és Vitézlő Balogh Ádám uramnak Fölséges Fejedelem Rákóczy Ferenc ő fejedelemsége Egyik Brigadéros Óbesterének és Dunáninnen levő Lovas és Gyalog hadainak Fő Commandojának (Tit. cum summo honore) Nekünk kedves Földes urunknak alázatosan iránk." Másik felén Baloghné kezével: Somogyváriak irták ezen levelet. Ismeretlen kézzel: Ekstan (Eckstein) hajtotta el marhájokat. Balogh váltotta ki, Bemer kapitány uram somogyvári gazdát felküldte Beszpremben Baloghnéhoz, fizessék meg ezen farkas (igy 1) igért fl 50 megadják." (Nemz. Muzeum Thaly kéziratgyűjtemény 29. k. 102—103.) 38