Bodnár István: Béri Balogh Ádám a vértanuhalált halt kuruc brigadéros (Szekszárd, 1938)

László, Boldizsár, Ádám, Éva, Katalin még Vasmegyében születhettek, de a legkisebb fiuk: Farkas, már valószínűen a faddi kúrián.* Nagyjából ennyi, amit ezidőszerint Béri Balogh Ádám családjáról elmondhatunk. S hogy ő maga miként kapcsolódott be Tolna vármegye akkori közéletébe, annak irott nyomát sehol nem találjuk. Egyébként itt közéletről beszélni akkor még nem igen lehet. A török hódoltság után volt idő, amikor Tolna, Somogy, Baranya vármegyének mindössze 3221 lakosa volt. Ebből is 1562 magára Pécs városára esett. Bádeni Lajos Budavárának 1686-ban történt visszavétele után ugyan Simontornya, Pécs, Kaposvár, Siklós elfoglalásával megtisztítja a környéket a martalócoktól s 1687-ben a katonából pappá, majd pécsi püspökké lett Radonay Mátyás személyében kinevezett főispánja is van már a vármegyének, akit azonban a nagyhatalmú Daróczy István alispán csak 1693-ban installál, amiért az uj főispán önkényüleg Broderich András tolnai postamestert teszi meg alispánnak. A lassan visszaszállingó nemesség azonban a volt alispán és Mérey Mihály apát, később Rákóczi buzgó hive heves agitálására Dallos András, simontornyai vajdát választja meg alispánnak, aki kereken ki is mondotta, hogy „német alispán ugyan ő neki soha sem fog parancsolni." Elég mozgalmas vármegyei életbe cseppent bele hát az 1701—2-ben ide költözött Béri Balogh Ádám. S az olyan tüzesvérü, mozgékony, erős magyar érzésű embernek, amint ő, csakhamar jelentősebb közéleti szerepet kellett itt is betöltenie. De hogy ideköltözése után alig két évre, a nagyobb katonai méltóságokat középnemeseknek nem igen osztogató Rákóczi alatt mindjárt colonellus, vagyis ezredes legyen, ez valószínűen még vasvármegyei közéleti szereplésének s ott szerzett kiváló érdemeinek, nagy népszerűségének tulajdonitható. Bizonysága ennek az, hogy amint későbbi levele is igazolni fogja, katonái, legalább egy részben vasmegyeiekből kerültek ki eleinte. S később is szívesen sorakoztak az ottaniak zászlója alá s hűen kitartottak oldala mellett a legutolsó időkig. Hogy Béri Balogh Ádám pontosan mikor csatlakozott Rákóczihoz, ezt dátumszerűen nem tudjuk. Rákóczi 1703 május 12-én bontja ki a szabadság zászlóját s 15-én lépte át az ország határát. Sok nehézséget kellett azonban legyőznie, amig az öszszes váraival a császári hadak kezében levő Dunántul meghódítására gondolhat. A kurucok 1704-ben kétszer is megszállják ezt a földet, de a túlerő előtt vissza kell vonulniok. Bercsényi folyton sürgeti a fejedelmet, hogy hadseregével személyesen is átkeljen a Dunán, de a fejedelem, amint Emlékirataiban maga is megjegyzi, eléggé óvatos s Paks mellett az imsósi vagy imsódi táborából 1704 február 11-én maga helyett gróf Forgách Simont küldte át 4000 válogatott lovasával az előbb már 4 lovasezreddel átment Károlyi után, Bercsényi megsegítésére. A fejedelem junius 27-ig a solti táborban maradt s kikerülve a Duna melletti, bajosan járható Sárközt, a „három város" Kecskemét, Kőrös, Czegléd kocsisoraival, a gróf Eszterházy Antal által Kiskőrösre hozott * Amint ezekből látszik, téves Kemechey Jenőnek, a Béri Balogh kerékpáros zászlóalj főhadnagyának, a Béri Balogh Ádámról egyébként gondosan megirt füzetében foglalt amaz állítása, hogy Béri Balogh Ádámnak gyermekei nem voltak. Károlyi Sándor 1704 február 22-én Tolsváról gratulál is Béri Balogh Ádámnak „leánya szerencséjén. Az ifjú legényt, — (nevét nem emliti) - ajánlja, családját jónak mondja" (Nemzeti Muzeum. Thaly kéziratgyűjtemény 29. k. 98. oldal.) 9