Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

1887. Julius egyik napján aratóimnak némi ellenőrzésére napernyőm alatt ütöttem tanyát néhány kéve fölött földemen. A nap égető sugarai tikkasztó gőzfürdőt improvisáltak, melyben falum egyetlen intelligens elemével, tanítómmal, hideg zuhany- s jeges hűsítőkről álmadoztunk. Hogy legalább a képzeletnek bűvös hatása csillapítsa némikép e rekkenő hőséget, élénk színekkel festettem Svédországnak e hónapokban oly kellemes klímáját, a honnét előző évben épp aratásra tértem haza. Ha kánikulában irigyli az ember a jegesmedve módját s a sarkföldön szeretne utazni, az csak természetes óhaj ; de hogy az égő napnak délibábos rezgő sugarai afrikai útra lelkesíthetnének, azt magam sem hittem volna. Megvallom azonban, hom. épp ez aratási szemle alkalmával fogamzott meg bennem keleti utazásomnak első csirája. Most e majdnem afrikai hőségben olvastam először lapomban a keleti útra szólító felhívást, Korfu, Alexandria. Kairo, a sivatag, a pyramisok, .Jeruzsálem, Konstantinápoly, Athéné ! . . . Mily fülbemászó, szép hangzású szavak ! Hisz a titokteljes Sphinx, az óriási pyramisok,