Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

Régiséggel különben bőven elláttak bennünket arabsaink, mert midőn baksis-koldulásra már minden kigondolható jogczimet kizsákmányoltak?elővették hosszú szellős fehér ingjük vagy kaí'tánjok alól régiségeiket hallatlan drága ár mellett kínálgatva azokat, mert a természetes észszel gazdagon megáldott arabsok is csak természetesnek tartják azt. a mit nálunk még nem igen akarnak elismerni : hogy minden művelt európainak több-kevesebb régészeti érzékkel okvetlenül kell bírnia, Kocsimnak sátora alatt rövid pihenőt tartva, farkas éhséggel rántottam fel az ülés deszkát, hogy az oda rejtett villásreggelimet deliciával költhessera el, — de sehol sem találtam azt. Elővettem s vallattam nagy mérgesen Hassan kocsisomat, de ő égre-földre s szakállára esküdözött, hogy nem ő lopta cl, mert hisz a, nagy Mohamed keményen megbüntetné őt, ha disznóhúst ennék, pedig ép ezzel árulta el a kópé, hogy ő volt a gourmand, mert különben bogy tudta volna, hogy a többszörös papírba gondosan göngyölített csomagban sonkaszelctek voltak. Alidon azonban a pyrainis-mászásra nem vállalkozott s így idelent étvágytalanul maradt társaim segítettek rajtam éléstárukkal, megbocsátottam Hassanomnak, inert eszembe jutott, hogy nyers ugorkát reggelizett s igy a saláta hangosan követelhette a hozzá járó pecsenyét. Hogy megörökítsük pyramisi kirándulásunkat, fényképészt is hoztunk ki magunkkal Kairóból, ki mint „Dózsa" neve is mutatja, törzsgyökeres magyar ember.