Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

alig bírtuk kiállani a tikkasztó hőségei s már rövid idő múlva ugy néztünk ki. mintha porban fetrengtünk volna. Legelőször a vizi szárnyasok milliói által ellepett Manit-tó s azután a Kafr-Danar sár-putrikból álló fellah falu mellett vitt el utunk. E kunyhók nem bírtak lapos tetővél. hanem méhkas alaknak voltak, alul ajtó gyanánt pieziny lyukká', melyen tyúk. kecske, kutya, gazdájával együtt mászott ki és he. Nálunk a sertésólakhoz sokkal több számítás és építészeti ügyesség szükségeltetik, mint itt ezen sár-viskók építéséhez, reám nézve azonban kiváló érdekesek voltak, mert itthon ugyanilyen méhkas alakú lakásokat ások ki körülbelül 3000 éves múltból a kőkorszakból. Legelső állomásunk volt Damanhur, mely már körülbelül 15 ezer lakossal bíró nagyobb város, hol a lapos tetejű házak mögül számos mecsetnek karcsú minaretje nyúlik a pálmákkal vetélkedve a magasba. Vonatunkhoz gránát-almákat, bab nagyságú, mandula izü pisztaczia niagnemüeket. s ugorka alakú banán gyümölcsöt, vizet s különféle undorító kinézésű édességeket hoztak, ismeretlen nyelven melegen kínálgatva azokat vevésre. Európaiakra < supa különlegességek lévén ezek, volt is kelendőségük. Csak a tizetésokozott kellemetlenséget, mert közülünk senki sem értvén nyelvüket, hol kisebb, hol nagyobb pénzdarabot kellett mutogatnunk, mig végre választott azokból magának a kereskedő. Legtöbb baja volt e iizetési nehézmények között a vonatvezetőnek, ki sem csengetés-,.