Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

tőrnél: nyele kandikált ki. melyet egészen elrejteni nem volt már elég ideje s igy éktelen hahota között sült ki, hogy Bandi bátyánk kivont tőrrel vett positiot az alagút sötétségében. Fiumébe érkezve, a városink futólagos in sgter kintése után az egész társaság helyi gőzösön Abbáziába rándult ki. Már e rövid, alig egy óráig tartó tengeri ut alkalmival hölgyeinknek leggyöngédebb idegzetüje az ingerkedő hullámoknak rövid szenvedés után áldozatul esett. Itt kezdte meg a vállalkozó az utasoknak élelmezését s meg kell vallani, a mily kitűnő volt az itt kezdetben, ugy — számolva mindenütt a helyi viszonyokkal — az egész utón minden igazságosan itélő embert teljesen kielégített. Az ismerkedési ebéd után rózsás kedélyhangulatban tekintettük meg a pompás babér-berkeket s a nálunk még üvegházi, de ott már szépen aklimatizált növényzetet, mely Abbáziát roppant munka- és költséggel valódi#kis paradicsommá változtatta. Nem csoda tehát, hogy a íiumei közönség, kivált vasárnapokon, elözönli e kedves kirándulási helyet. Este fele tértünk csak vissza ismét helyi gőzösön az „Achilles" fedélzetére, hol csakhamar felszedte hajónk horgonyát s a parton álló közönségnek néma integetése között sikamlottunk ki a nagy tengerre. A hajón megkezdődött ismét a kényelmesebb hely utáni kutatás, mely sok elégedetlenséget szült. Látva a helyzetet, mely nem igen engedett válogatást,