Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

félelmének borzalmas óráit ; itt monda vérverejték között, belefáradva a küzdelembe, ama megható szavakat, melyek öt mint Istent és embert egyaránt jellemzik: „Atyám! ne az én, hanem a te akaratod legyen." Megható ez egyszerű sziklabarlang, melynek rideg fala megmaradt ősi alakjában és semmi dísz sem borítja; mintha csak most is viszhangzaná Üdvözítőnknek sóhajait! Az oltár alatt, a hol különben naponta mondatnak szent misék, értékes lámpák vetnek fényt ama helyre, melyet Üdvözítőnknek vérverejtéke áztatott. Az agónia-barlangtól csak néhány lépésnyire van Mária sírjának imposans szép homlokfala. Már a negyedik században épitett e helyre Theodosius egy óriási rotundát, melynek alsó részét a sir képezte. A századok folyamában elpusztított helyre 1130-ban a keresztesek építették a jelenlegi nagyszerű föld alatti templomot. A sziklaoldalban levő előcsarnokból 48 márvány lépcső vezet a tizenegy méterrel mélyebben fekvő föld alatti templomba. A lépcsőnek körülbelül fele magasságánál egymásnak majdnem átellenében két kápolna van, az egyik szent Annának sirkápolnája, melyben szent Anna és szent Joachimnak oltárai állanak: az átellenében levő kápolna szent József és az öreg Simeonnak sirja. Az alsó templomban van Máriának igen gazdag fogadalmi ajándékokkal díszített sírja, A latinokat, daczára annak, hogy ők építették az egész templomot, most már még a mellékoltárok használatától is teljesen kiszorították az abyssiniai, görög és