Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

nyei és szenvedései elég szomorúvá tették a halálnak e csendes völgyét. Alig van név. mely megható)>b és borzalmasabb emlékeket kelthetne képzeletünkben, mint a josaphati völgy ! Az ugyanezen hegyoldalban a prófétáknak kissé feljebb fekvő nyitott sirja felett ülve, képzeletemben mintha hallottam volna az utolsó Ítéletnek harsonáját s mintha láttam volna a feltámadt halottaknak megszámlálhatlan seregét hullámozva gyülekezni a kérlelhetlen bírónak Ítélőszéke elé ! Vezetőm merészen csúszott le e majdnem függélyes szűk sziklanyiláson a próféták sírjába, hol a tekervényes folyosók mélyéből adott hangot s egy távoli nyilasnál bujt ki ismét a sziklák közül. Az Olajfák-hegyének csúcsa felé tartva, egy piszkos, félig rombadült mecset előtt haladtunk el. hol néhány szegény mohamedán baksisért kínálgatott olajfaágakat, holott már egy egész köteget szedtem volt ingyenesen. E mecset egykoron „Dominus flevit" nevü keresztény templom volt, mert itt siránkozott egykoron Üdvözítőnk Jerusalem fölött. Valamivel feljebb van azon hely, hol Üdvözítőnk tanítványait a „Miatyánk" imájára tanította. Latour d'Auvergne herczegnő vette meg e helyet 1808-ban s huszonegy karmelita apácza számára zárdát s veié összekötve csúcsíves stylusban a gyönyörű „Pater noster" templomot épitteté. A templom előtti udvarban remek gothikus keresztjáró statiók vannak, melyek a középudvar felé négyszögben oszlopcsarnokos folyosói ké-