Wosinsky Mór: Karcolatok dán-és svédországi utamból (Szegzárd, 1888)

szépségét végtelenül emeli, sőt azt mondhatni, hogy némely ponton még Stokholm szépségét is felülmúlja, Bendszeres építkezése s középületei is meglepő szépek, ugy, hogy bármely európai nagyváros phisiognomiájával vetekedik. Itt is, mint a többi nagy városban legelőször a város nevezetességeit vettem szemügyre, hogy azután zavartalanul zárkózhassam a museumba. Eredetinek találtam, hogy a museumi portós, midőn az igazgató után tudakozódtam, szótlanul nyomott egy iv tiszta papirt s iront a kezembe s csak azután Vezetett fel az igazgatói irodába, hol egy őszbe borult s erősen meggörnyedt öreg urat találtam, ki alig engedett szóhoz jutni, hanem a süketnémák hangjához hasonló visité kiáltással kapott a kezemben levő papir után s iró asztalához ült. Megijedtem ez embertől s nem tudtam mire magyarázni e meglepően eredeti fogadtatást, Csakhamar visszaadta azután ivemet, melyre franeziául néhány sort irt excusai va magát, hogy süketsége folytán semmit sem hall s szélhűdés következtében nyelve is megbénult, kér tehát, hogy csak írásban közöljem óhajomat. Most értettem csak az öreget, valamint azt is, hogy miért nyomtak iront s papirt a markomba. Midőn ugyanazon iven tudtára adtam, hogy magyar vagyok s a museum praehistoricus tárgyait akarom tanulmányozni — egész gyermekies örömmel ugrott fel s átölelt. A

1 hosszú társalgás reményében egy egész koncz papirt kaptam s avval indultunk a praehistoricus te6*