Wosinsky Mór: Karcolatok dán-és svédországi utamból (Szegzárd, 1888)

megy a vonat Göteborgba, de ott is ugyanúgy jártam mint szállodámban s egyetlen tisztviselő sem beszélt anyanyelvén kivül mást. Most már kezdtem unni e komikus dolgot s boszuságomban bebarangoltam a várost, melyen különben semmi szépséget vagy eredetiséget nem találtam s egyedüli nevezetessége : bogy Svédország egyetlen szárazföldi erődítménye, melybe a végső szükség esetén az egész hadsereg menekülhet. Miután integetés s ujj-mutogatás utján annyit megtudtam, hogy csak a késő estéli órákban indul vonat Göteborg felé — visszatértem szállásomra s a szótáromból keresgettem ki azon tárgyak neveit, a mire szükségem volt s neki ülve a még hátra levő idő alatt irtani néhány dosperatus levelet. Mily jól esett már az is, hogy papíron adhattam kifejezést saját anyanyelvemen érzelmeimnek ! A svédországi kisebb városok olcsóságát s a ven- ' déglősök becsületességét eléggé mutatja az. hogy számlám csak alig néhány őrét tett ki s így szállás-, étel-, ital-, papír- s bélyegekórt összesen csak néhány krajczárt fizette])]. Az indóháznál nagyon jó szolgálatot tett azon szokás, hogy kifüggesztik nagy táblán azon hely nevét, mely felé a legközelebbi vonat indul. így találtam a „Sköfde" nevet egyik táblán, mely szerencsésen körjegyemben is benn volt s Göteborg felé vezetett. Végre lóhát jó helyen vagyok ! gondolám magamban s megelégedetten vétettem magamat ugyanazon vonat egyik coupéjába.