Wosinsky Mór: Karcolatok dán-és svédországi utamból (Szegzárd, 1888)

hegyén állandó tanyát ütni itt. Mennyire szerettem volna ez élvezetet messze hazámra varázsolni! Szinte fájókig hatott reám annak tudata, hogy először, de valószínűleg utoljára élvezem életemben e megható képet. A stokholmiak általános jellemzésére csak azt mondhatom, hogy igen vallásos, becsületes, előzékeny és művelt emberek. Vallásos érzületeket eléggé mutatja a vasárnapi munkaszünet legszigorúbb s leglelkiismeretesebb megtartása. Hiába keres az ember bármit a kereskedésekben, de egyetlen egyet sem fog nyitva találni vasárnap vagy ünnepnapon. En egyik vasárnapon borbélyt akartam hivatni a pinczér ádtal, de az oly nagy szemeket vetett reám s csodálkozva csak annyit mondott : „hisz vasárnap van!" Kerestem ugyan még magam friseur salont, de egyet sem találtam nyitva s nem maradt más hátra, mint akaratlanul is mosdatlannak látszó szőrös arczczal tölteni a vasárnapot. Műveltségük mellett szól azon körülmény, hogy az ujabb találmányokból alig van egy is, mely alkalmazást nem talált volna Stokholmban ; igy a telephon már feltalálása óta egyetlen európai városban sem volt oly általánosan használva, mint itt, Nemcsak minden vendéglő és mulató helyen, hanem az utczasarkokon levő bódékban is használhatja az ember a telephont néhány őre-ért. A távirdai s telephon-hálózat oly sürü, hogy a szerencsétlenül járt léghajós alig törné nyakát, mert valószinüleg vagy vizbe esne vagy sodrony-háló fogná fel.