Wosinsky Mór: Karcolatok dán-és svédországi utamból (Szegzárd, 1888)

szül s igen keményre lesz kisütve. Mielőtt megízleltem volna, nem igen ajánló külseje után ítélve, szántam a szegény népet, melynek legfőbb tápláléka ilyen kenyérből áll, melyhez képest a mi katonai „profunt"-unkát biscuitnek tarthattam. Csupa kíváncsiságból mégis megízleltem, s mondhatom, hogy Ítéletem elhamarkodott volt. Nincs ugyan e száraz és kemény jószágon semmi különös, és mégis annyira Ízlett, hogy rossz fogaim daczára mindig szivesebben rágódtam e svéd kenyéren, mint a szintén mindig felszolgált fehér süteményen. A dohányzási tilalmat is mindenki a legszigoruabban tartja meg az ebédlőben s csakis a mellék dohányzó- és olvasó-teremben gyújtanak rá a vendégek. Ily figyelem nálunk első rangú vendéglőinkben is ismeretlen dolog. Kopenhága. Ebéd után hajóra szálltam, hogy utam egyik fő czélpontjára, Kopenhágába, a praehistoricus régészetnek Mekkájába érjek, mert tagadhatatlan, hogy a kopenhágai kőkorszaki gyűjtemény messze túlszárnyalja Európa összes museuinait. Gyönyörű szép tiszta idő volt, fellegtelen ég mosolygott reánk s a messze láthatárban fel-feltünt a dán és svéd szigetek partjaira. Az átkelés másfél órán át tartott, melynek legnagyobb részét a hajó födélzetén töltöttem, gyönyörködve a kék tenger sima tükrén tova sikló számos vitorlás és nagyobb, gőzhajtotta járműveken, melyek a látóhatár ke-