Wosinsky Mór: Karcolatok dán-és svédországi utamból (Szegzárd, 1888)

van diszitve. A museum az nap zárva volt, de igazgatója révén Iteboesáttattani a régiségtárba, hol mohón feküdtem neki a penész-szagu fazekaknak, mig éhségtől kimerülten azt vettem észre, hogy 4 óra van, s már elmúlott a nagyúri, de utazás alkalmával időnyerés szempontjából nagyon alkalmatos késő ebéd ideje, melyre találkát adtunk egymásnak saját fogadónkban földieimmel. Nagyon kedélyesen s joizüen töltöttük az étkezés idejét is. Igaz ugyan, hogy éhes embernek könnyű szakácskodni, de ha nem is igen voltam megelégedve a boroszlóiak italával — meg kell vallani, hogy konyhájuk igen Ízletes volt. Nem sok időnk maradt már s siettünk a szálló előtti állomásra, melynek gyors vonata Berlinbe volt bennünket viendő. Boroszlötól Berlinig. A Boroszlótól Berlinig tartó, nagyon egyhangú, lapályos és unalmas utat a földiekkel való társalgás s közben-közben a Bädekker tanulmányozása tette élvezetessé. — Útközben néztem át mindig azon város nevezetességéit s térképeit, a melybe indultam, itt készítettem magamnak tüzetesebb nrogrammol is arra nézve, hogy hová szállok, merre teszek koesikázást s mit nézek meg, ugy, hogy a drosehkénak is oly tüzetesen jelöltem meg az utezákat, hogy merre vigyen, hol álljon meg, mintha, tudja az ég mily régen ismerném már ama várost, pedig csak a Bädekker ós bő térképei szólottak mindig belőlem.