Wosinsky Mór: Karcolatok dán-és svédországi utamból (Szegzárd, 1888)

családias éttermekbe csak elvétve lép be a vendég, kí szótlanul étkezik: s azonnal tovább áll. Mi ugyan more patrio elég fennszóval voltunk a legkedélyesebben, habár feltűnt, hogy a szolgaszemélyzet is csak ugy félig suttogva válaszolt kérdéseinkre. Kedélyes hangulatunkhoz a poroszok söre biz nagyon keveset conférait. Már a szine is oly gyanús volt, hogy nem igen lehetett az után az ember tisztában a fölött: vájjon fakó vörös bor vagy sör-e az? Ize pedig, a mint az első kortyon tul estem, valóságosan elijesztett; olyan volt, mint a bábosaink mézsöre. Gondoltam is magamban, ha 5 héten át ilyen italnál jobbra nem akadok, ugy inkább ráfanyarodom az utazás közben nem igen ajánlatos vizre is. Másnap kora reggel „droschké"-t fogadtam s bejártam a város nevezetesebb helyeit. Űrnapja volt s igy a nagyobbrészt katholikus lakókból álló főváros egész ünnepies szint öltött, a mi igen kedvező benyomást tett reám. A város az Odera folyó mindkét partján elég szabályosan épült. Mint gyári és kereskedelmi város a jelentékenyebbek közé tartozik. A város két telét a „Königsbrücke", ..Sandbrücke" s a „Lossingsbrücke" köti össze s a folyón is helyi gőzösök közlekednek. xV város szépségét igen emelik a lehető leggondosabban kezelt árnyas sétaterek, melyek a belvárost körülveszik. Legszebb pontja e gondos sétatereknek a „Liebichshöho", a melyen a renaissance sülben épült Belvedere tornyáról gyönyörű kilátás tárul a város-,