Wosinsky Mór: Az őskor mészbetétes díszítésű agyagművessége Székfoglaló értekezés(Szekszárd, 1904)

Magyarország mészbetétes edényei - V. Az Alduna leletei

A niészszel kitöltött díszítéseket nemcsak szabadkézzel karczolták az agyagba, de (mint a XCIII. tábla 3-ik példányán látható) háromszögű mintákat is használtak a mélyítésre. A díszítési motívumok között egy új elemet találunk, amaeandert (XCIII. tábla 1. ábra) s a dunántúli mészbetétes keramikában elmaradhatlan W alakot (XCIII. tábla 2. ábra). A XCIII. tábla ]., 3., 8. sz. alatt közlött darabok fölül-alul üres agyagabroncsok, melyekbe a szűk fenekű edényeket helyezték. Ezen edénytartó állványok Verseczen és Yattinán is előfordultak, de még szebb példányok találtattak Kliceváczon, a szerb parton. Az XCV. és XCV1. táblákon 16 igen szép mészbetétes edénytöredékeknek adom rajzát, ezek mind Dubováczról valók s a verseczi múzeumban őriztetnek. E dubováczi fontos telepen, — honnét százával kerültek a legszebb mészbetétes edények egyes magánemberek gyűjteményébe — 1903 év őszén a temesvári múzeum meghagyásából Millekker Bódog végzett szakszerű ásatást, melynek eredménye a temesvári és verseczi múzeumba került. A verseczi múzeumnak jutott részből közlök 4 táblám (XCVI—XCIX.) 12 válogatott példányt, E szakszerű ásatásokból kitűnt, hogy itt egy nagy kiterjedésű hullaégetési sirmező van, hol egy-egy sirban 10—12 edény állott egy csoportban. Az urnákban calcinait emberi csontok, a tálakban pedig égetetlen állati csontok voltak, melyek között majd minden sírban malacznak czombcsontja találtatott. Jellemző, hogy kőeszközök nem fordultak elő e sirmezőben, bronztárgyak közül pedig csak apró ékszertöredékek és tűk találtattak. Kort illetőleg a duBováczi urnatemető egykorú a verseczi és vattinai telepekkel, vagyis a bronzkor fejlett szakából való. 7. Nagy-Szer est y ér öl (Temesm.) való azon vörös agyagból készült s remek árkádokkal díszített mészbetétes tál a Nemzeti Múzeumban, melynek rajzát LXXVII. tábla 3. ábrában közlöm. Ez a motívum eddig csak az Alduna