Vendel-Mohay Lajosné: Liszt-emlékek Szekszárdon (Szekszárd, 1986)

43 Liszt-levél és dokumentum

A levelek másolata (a kötet olvasása előtt) Én még (eddig) nem olvastam a szóban forgó „emlékeket"; de a róla hozzám eljutott hírek szerint a szerző kedvét találja abban, hogy engem mind nevetségessé, mind gyűlöletessé tegyen. Neki és barátainak módjában áll kényük kevük szerint eljárni; bizonyos botrányokkal nem helyezkedhetem másként szembe, mint illendő hallgatással, mely nem mocskol be, és másokra hagyom, hogy lealacsonyítsák magukat. Hogy a Kozák nő túltesz lebecsülésemben és bemocskolásomban a tudós Nélidán," azzal mit sem törődöm; hajdan egyik is, másik is számos elragadtatott levelet írt nekem jellemem nemességéről és érzéseim becsületességéről. Ebben én egyáltalán nem fogom meghazudtolni őket és továbbra is elismerem figyelemre méltó és brilliáns művészi, írói és kiagyalói tehetségüket, igen fájlalva, hogy ők oly élesen fordítják azt szegény személyem ellen. Ez a legutóbbi kötet azt remélem, végérvényesen figyelmeztetésül szolgál nekem a zugművészek mesterkélt rajongásaival és tolakodó szenvedélyük fel lángolásaival szembeni vétkes elnézésem ellen. " M. d'Agoult grófnő, a Nélida c. regény szerzője. (A kötet] elolvasása után) A kozák nő, a kétes hírű, gyújtogató „Nélida" éjszakákon át ólálkodott római lakhelyem körül. Súlyos hibám abban áll, hogy végül is hagytam, hogy rászedjen szertelen hősiességének hamis látszatával, szóáradatával, mely nem nélkülözi a szellemességet és a zavarbaejtő ékesszólás egy fajtáját; ráadásul munkakedve bámulatraméltó, zongoraművészi tehetsége kivételesen nagy. Bizonyos, hogy már az első szerelmi vallomásakor el kellett volna kergetnem, és nem lett volna szabad engednem az ostoba kísértésnek, hogy azt képzeljem: hasznára lehetek bármiben, bármi módon is. A kis kígyók e fajtáját nem lehet mással megszelídíteni, csak ha hintón járhat, rizsporos inasokkal, és ha fantasztikus bútorokkal, exotikus növé-nyekkel díszített lakosztályaiban szégyenével kérkedhet. Boldogségeszménye színházak páholyaiban parádézni és vendéglők szeparéiban mulatozni... „Vade retro me, Satana, quoniam non sapis quae Dei sunt. " Hasonló esetben már a legelején Aquinói szent Tamás épületes példáját kell elszántan követni, aki szent János várából „égő üszökkel űzött el egy némbert. " Sajnos az én csekély thomista tudományom megzavarodott. Mégis, ha arról volna szó, hogy magatartásom (megítélése) becsületbíróság elé kerüljön, 4- (Liszt autográf betoldása oldalt a levélen) 4- álljon bár az velem szemben elfogult személyekből - semmi zavart nem éreznék, hogy tisztázzam magam a vád alól, úgy, hogy az igazságnak megfelelően rekonstruálom a dátumokat és a tényeket, melyeket maga az ellenfelem (is) több ízben tanúsított. A valódi Robert Franz (Haliéból) írt nekem, kérte felhatalmazásom, hogy tiltakozhasson az újságokban az Ál-Franz részéről elkövetett, nevével való visszaélés ellen. Én azt válaszoltam, hogy a tiszteletreméltó közönség bizonyosan nem fogja összetéveszteni a szép dalok és énekek szerzőjét a kozák nő károgásaival és hogy a magam részéről annyira a hatása alatt vagyok az előbbiek varázsának, hogy a kozák disszonanciák alig jutnak el a fülemig és csöppet sem zavarják azt meg.