Vendel-Mohay Lajosné: Liszt-emlékek Szekszárdon (Szekszárd, 1986)

43 Liszt-levél és dokumentum

(Budapest, 3 Mai 1874.) Très honoré ami, Voici ma lettre à Pulszky; si vous voulez bien avoir la bonté de la traduire élégament et précisément en hongrois, et l'écrire sur une des feuilles de papier ci-jointes (semblables à celles sur laquelle j'ai écrit ma lettre) vous obligerez de nouveau beaucoup votre tout dévoué de coeur F Liszt Dimanche. (Budapest, 1874. május 3.) Igen tisztelt barátom, íme a Pulszkynak írt levelem; ha lennél oly jó lefordítani szépen és pontosan magyarra és leírni az ide mellékelt levélpapírok egyikére (hasonlóakazokhoz, amilyenre én írtam levelem) nagyon leköteleznéd újból teljes szívvel ragaszkodó Liszt Fferencedet.) Vasárnap. Liszt régi vágya volt, hogy legértékesebb emléktárgyai a Nemzeti Múzeumba kerüljenek. Pestről, 1873. nov. 19-én írja Carolyne-nak Rómába: „Amikor... megkaptam a Magyarország nevében felajánlott aranykoszorút, mindjárt kijelentettem, hogy csupán letétnek tekintem, s arra szánom, hogy majd a pesti Nemzeti Múzeumban legyen, mint az ország nemes bőkezűségének a jele azokkal szemben, akik ragaszkodnak hozzá".(LBr VII. 38, Lvi 309.) Ezt a szándékát írásba foglalja, 1874. május 3-án kelt, Pulszkynak írt levelében. Felajánlja a Nemzeti Múzeumnak az aranyból készült babérkoszorút, a jubileumi aranyplakettet és az ezüstkoszorút, az Allgemeine Deutsche Musikverein (Lipcse-Jéna) ajándékát, majd így folytatja: „Óhajom és elhatározásom ezekhez még néhány tárgyat csatolni: nevezetesen: - a kardot, melyet közfelkiáltással ajánlottak fel nekem, a pesti Nemzeti Színházban 1840 januárjában: - a zongorát, melyet a londoni Broadwood-cég ajánlott fel Beethovennek: - egy nagy ezüst zongora hangjegytartót: - egy karmesterpálcát tömör aranyból, drágakövekkel díszítve. Fogadja kérem, Igazgató úr, nagyrabecsülésem és mély tiszteletem kifejezését, mellyel maradok alázatos szolgája Liszt F. Budapest, május 3. 1874. U.i. Mellékelve a levél magyar fordítása."