Vendel-Mohay Lajosné: „Áll a régi ház még” (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1998)

29. Budapesti könyvtárában, 1931-ben szinte-szinte sajátmagához tartozik, mindenki kimeríthetetlen, ha szónok és téma egy személyben. Ez a könyvtár egy kicsit én vagyok . . . hű maradt hozzám, őrzi emlékeimet, gondolataimat, egész életemet... . nem állt meg fejlődésében még ama legsúlyosabb évek alatt sem, mikor a szegén

y magyar írónak nemcsak ideje hiányzott az olvasásra, hanem pénze is a könyvvásárlásra: a könyvtár mégis élet, nőtt, különösen, magától, bizonyos természetes szaporodással, mint az élő szervezetek így rakodott le rétegekben egy látható élettörténet... " Könyveiről írott vallomásában megörökítette könyvtárának létrejöttét, főbb értékeit, sokszínű rétegződését. Megtudjuk, hogy gyűjteményének megalapozását első tanári éveiben kezdte. Mintegy tíz év múltával Reviczky utcai lakásában már külön szobát töltöttek meg a kötetek. Mint Sárközi György írja: „A hatalmas többezer kötetes könyvtár egy egész szoba falait ellepte, mint futó borostyán az ócska bástyát, sőt még az ebédlőbe isjutottak könyvek Egyszerűfenyőfa polcokon sorakoztak Babits Mihály kincsei. " Illés Endre is így emlékezik: „ Úgy él bennem a Reviczky utcai szoba, hogy itt álltak legtömöttebben a könyvei, s a polcok itt nyúltak legmagasabbra. " Babitsék háromszor költöztek a könyvtárral. Öröklakást vásároltak 1931-ben, az Attila utca 95-99. számú új ház IV. emeletén; május elején költöztek ide. Majd 1937 nyarán tágasabb, derűsebb lakást bérelnek az Attila utca 65/B I. emeletén, ahova augusztus végén költöznek. A kedves lakást anyagi okokból újra öröklakásra kell cserélni, 1940. májusában költöznek a Lógodi utca 31-be, Babits utolsó otthonába. Állapota itt egyre gyengült, mégis, mint Török Sophie későbbi leveléből látjuk, „a könyvtárt még ő rakta fel, saját kezével. "