Vendel-Mohay Lajosné: „Áll a régi ház még” (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1998)
„HABENT SUA FATA LIB ELLI A Szekszárdon őrzött Babits gyűjtemény egyik legértékesebb részét alkotják a könyvek. Talán sehol nem érezzük olyan közel a költőt, mint e közel kétezer kötet között, ahol szinte minden darab őt idézi, s vallomásos műveivel ő maga kalauzol bennünket. Ez az irodalomtörténeti szempontból rendkívül jelentős anyag két forrásból került itt együvé: egyik része - a költő családjának régi kötetei - a szekszárdi múzeum irodalomtörténeti gyűjteményéhez tartozik, másik része - Babits Mihály és Török Sophie könyvtárának töredéke - az Országos Széchenyi Könyvtár letétjeként került az Emlékházba. A két anyagot számtalan szállal kapcsolja eggyé Babits Mihály személye. Nincs mód arra, hogy e helyen ezt a két igen jelentős anyagot részletesen ismertessük, mégis szeretnénk bemutatni létrejöttüket, rétegződésüket, és szeretnénk szólni azokról a kötetekről is, amelyeket a költő müveiben maga is kiemelt vagy cím szerint említett A családi könyvtár kötetei között - amelyet a költő testvéröccsétől vásároltunk - vannak Babits Mihály gyermekkorának kedves könyvei. A Halálfiaiból, verseiből s egyéb írásaiból látjuk, hogy a zárkózott, félénk gyermeknek ezek a régi kötetek voltak első szellemi élményei. Tudjuk, hogy vannak közöttük olyanok is, amelyek Juhásztól Kosztolányiig, Szegedtől Fogarasig meg Szekszárdig utaztak. Gyakran vitt magával a költő belőlük, de még gyakrabban cserélte és küldte utána a család, levelezésében számtalan helyen találunk erre utalást. Néhány értékes, vagy különösen kedves kötetet könyvtárába vitt fel egy-egy hosszabb szekszárdi időzése után, főként bölcsész korában s tanári évei alatt, számos könyve viszont végleg otthon maradt. A könyvek nagy részébe beírta nevét, vagy beragasztotta első, diákkori házikönyvtárának céduláit. Ezekből ajelzésekből, életének egyes periódusában használt névbeírásaiból jól látjuk a könyvek rétegződését. Mi volt az az „örökség", melyet a szülőházból vitt útravalóul? Könyveiről írott vallomásában így ír erről: „A legrégibb réteg dátuma előbbi, mint születésemé, régi diákos műveltségű famíliából származom, és egész csomó könyvet örököltem. " „A család egy régi nagybácsija, Kelemen József pécsi kanonok, Vas Gereben, Tarkányi Béla, sőt a protestáns Baksay ifjúkori pártfogója - amiről különböző könyveik ajánlása tanúskodik - híres könyvbarát volt. "