Vendel-Mohay Lajosné: „Áll a régi ház még” (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1998)

„Szállj ki lelkem, keresd meg hazámat! Ott a szőlőhegy, a tömzsi présház mely előtt ülve ha szertenéztem, dallá ringott bennem kétség és láz ... " A KIS SZOBA A diákszobához egy kisebb helyiség is csatlakozik, melyből ismét az előtérbe jutunk. Ablaka a kertre nyílik. Ez a kiállítás negyedik szobája. Babits, ha gondolataiba merült, fáradhatatlanul járkált fel és alá a lakásban. Ezért az ajtók mindig nyitva álltak a szobák között A két szoba ablaka egy tengelybe esik, s itt az egyik oldalon a régi kertre, a másikon a Bartinára láthatott. Ezért írt így diákszobájáról a Halálfiaiban: „Imrus szobájánakiiét ablaka volt, egyik az udvarra, másika hátsó utcára, ahol csak a szőlőkből közlekedtek s ilyen este már szüretidőt kivéve minden kihalt". Most e kis szobában barátságos kép fogadja a látogatót. Az ablak alatt két kényelmes fotel, dohányszínű kárpitozással. Fekete faragott díszeik elárulják, hogy valamikor mind a kettő a piros garnitúrához tartozott. Előttük diófa asztal, az 1880-as évek ízlése szerint. A kis enteriőr kiemelkedően szép darabja a régi paraván, melyhez Babitsot gyermekkori emlékek fűzték, amelyről Gólyakalifa című regényében írt Ebben a kis szobában mutatjuk be a szőlővel kapcsolatos emlékeket. Babits egyik legkedvesebb tartózkodási helye a vén présház volt nagyanyja szőlőjében, a szekszárdi Előhegyen.