Vendel-Mohay Lajosné: „Áll a régi ház még” (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1998)

Anyakönyvi bejegyzése mellett első fényképén négyéves korában látjuk, komoly szemekkel nézi a világot. Kiállított gyermekkori leveleiből megismerjük a melegszívű kisfiút, családja iránti ragaszkodását, szeretetét. Egy szerény fényképen megismerkedhetünk Babits kedves Nennéjével, Kelemen Ilonával, aki édesanyja testvérhúga volt. Finom egyéniségét Babits Gólyakalifa című regényében örökítette meg: „Minden emberi lény közül talán őt szerettem a legjobban... nem ment soha férjhez és ott lakott nálunk Nekem úgy tűntfel mindig, mintha ezüstből volna. Kisfején a haja csalódásig ezüst; arca oly finom, gyengéden fehér arcszínével, diszkréten fénylő mosolyával, mint ezüst filigrán-munka; és mosolya fénye az ezüstfénye volt, és hangjánál tisztább ezüst csengést sohasem hallottam. De a legezüstösebb a lelke volt és a hangja a lelke csengése, mosolya lelke fénye. Nekem úgy tetszik mintha még neve is, ahogyan otthon hittük, a Nenne szó, ellenállhatatlan halk ezüst fények és csengések képzetét idézné fel, csak rágondolva is. " A Nenne jól beszélt németül, sokat olvasott franciául és nagyon szerette a könyveket. Ö volt gyermekkorának bizalmasa, neki mutatta meg első próbálkozásait. Kettőjük bensőséges kapcsolatát mindennél jobban tükrözi diákkori levele 1897-ből, melyben már francia idézeteket írt a Nennének. A művelt, vallásos lelkű Nenne mellől vitte magával a Bibliával kapcsolatos ismereteit, első vallásos élményeit is. Ebben a szobában találjuk a falon kiemelve a Balázsolás című vers fogalmazványának egy részletét. A szívszorító kézvonások, a variánsok ismét a riadt őzt idézik: „Kis koromban, hűs templomban, zord Balázs napon két gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon s úgy néztem föl a vén papra a két láng közül, mint ijedt őz az erdőben két zöld ág közül..." A nagy beteg költő 1937 nyarán Budapesten írott versében a gyermekkor innen vitt emlékeibe fogózva készült a súlyos műtétre. Az íróasztalka felett régi fotográfia a család híres tagjáról, az irodalompártoló Kelemen József nagyprépost portréjáról készült: „Anyám nagybátyja, régi pap, lilaszín övvel, kanonok, sárgatag ujján nagy gyűrű, az arca sápadt és sovány, arany keretből feketén apró szemével kivigyáz a szép, világos nagy falon ..." (Anyám nagybátyja régi pap) Babits erről a festményről írta a verset Szekszárdon, 1911 karácsonyán. A nagyprépost képét Kari Atzker festette 1868-ban. Később elkérte és felvitte néhány családi festménnyel együtt budapesti könyvtárába. Az „ősökképeihez"ahogy ő nevezte, mindig nagy szeretettel ragaszkodott.