Vadas Ferenc: Rácegrestől Párizsig Illyés Gyula a pannon ég alatt, 1902-1928 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1992)

BONYHÁD - A gimnázium

borús élménye viszonylag korai. A véletlen folytán találkozik 1914. október 12-én egy hadifogságba esett orosz tiszttel, aki Bonyhádra, rangjához illően, gépkocsival érkezik. Az internátus elé gördülő jármű csak rövid időre áll meg itt, annyira, míg a foglyot kísérő magyar hadfi rokonlátogatás címén kissé kifújja magát. A parkírozó autót kíváncsi diákok veszik körül. Ezt is, azt is kérdezgetnek, a messziről jött ellenséggel - tolmács segítségével - szóba elegyednek. Beszélgetés közben egyszer csak Illyés Gyulára esik az idegen tekintete, majd sóvárgóan mondja, hogy odahaza neki is van egy ilyen kisfia..., aztán mintha csak az otthoni kezébe nyomná, megajándékozza egy zsebéből halászott pénzdarabbal. Drámai a helyzet. Nemcsak apaszerepben, hanem a fiúéban is, akiben az élmény letisztulása után kezd tudatosodni, hogy egyformák vagyunk, hogy az idegen is ember, egy a sok közül. Jóllehet ez ennyire szabatosan csak három év múlva, Joszip, a szerb fogoly láttán fogalmazódik így meg, de hogy Gyalog István magvetése földijében termékeny talajra talált, az érződik a történet leírásának melegéből, abból a levélből, melyet édesanyjának címezve öt nap múlva ír, melyből kedves anyja azt is megtudhatja, hogy az orosz pénzt gondosan őrzi, s ha hazamegy, neki is megmutatja.

7 (Nem tudjuk, hogy a magas rangú fogollyal történt találkozás előtt is érdeklődött-e már a másodikos gimnazista a numizmatika iránt, de hogy ezt követően gyűjtötte a régi pénzeket, arra vonatkozóan az 1915-ös és 1916-os levelezésében is található adat.)

8 Az internátus nagyméretű termeiben egymás hegyén-hátán állnak vaságyak és asztalok; egy-egy szobában különböző évjáratú diákok alszanak, tanulnak Polgár tanár úr felügyelete alatt. Kemény, katonás rend szabályozza az életet, napirend írja elő a tennivalókat, de a szigor a pusztán szabadabb levegőhöz szokott Illyés Gyulát nem zavarja, a közösségi élet kedvére való: Itt olyan jót mulatok lakótárs barátaimmal, hogy csak na! - írja haza szüleinek. A tanuláson kívül a kertben kitűnően játszunk.

9 - S hogy testet-lelket frissítő játék a kitűnő, a legmagasabb minősítést nem tévedésből kapta, azt az évtizedek múltával készült vers is bizonyítja: Szállt épp felém a labda. Elészaladva úgy rúgtam vissza: magam is vele szálltam egy darabig.

11

'