Vadas Ferenc: Rácegrestől Párizsig Illyés Gyula a pannon ég alatt, 1902-1928 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1992)
DOMBÓVÁR - Egy juhászdinasztia tagjai
A vármegyei főjegyző Illés Gyula emelkedését mindenekelőtt elsőszülöttségének köszönhette. Ugyanis, Simon Károly szerint 3 , az Illés famíliában még élt a nemzetiségi vidékekről inkább ismert majorátus, a családi hitbizománynak az a fajtája, amelynél a legidősebb gyermek, testvérei között, előjogokat élvez. Hogy ez a fajta privilégium nem feltétlen az ingatlanok tulajdonbavételére korlátozódott, hanem kiterjedt a taníttatás nem kevés anyagi ráfordítással megtámogatott jogára is, arra iskolapéldául szolgálhatnak Illések is: nyolc gyermekük közül csak Gyula taníttatására költöttek, semmi áldozatot nem sajnálva, hogy minél följebb kerüljön a megye vezetőgárdájában. Sikerült is neki, mert „hivatalos hintó, akár négylovas, állt meg annyi a dombóvári hivatal földszintes háza, mint a szekszárdi emeletes ház előtt". 4 Társadalmi rangját, a családi indítás és rendkívüli te- j hetségén kívül, annak köszönhette, unokaöccse szerint, „hogy a nép fia volt. Választáskor a polgárok lelkesen adták szavazatukat a hajdani mezítlábas fiúra s aztán elbűvölten pillantottak föl rá; tudták, hogy az urak is kedvelik, megállta köztük a helyét." 5 A helytörténészek egybevágó véleménye szerint a főjegyző községének felvirágoztatásáért élt és küzdött, szorgalmasan járta a magas hivatalok emeleteit, meggyőzően érvelt és mozgósított, ha kellett, annak érdekében, hogy Dombóvári igazi várossá fejlessze. Jobbára neki köszönhető a gimnázium is, amely Illyés Gyulát az elsők között fogadta falai közé. Az elsőfű kamasz gimnazista szemében a pusztai házban nevelkedett nagybácsi, mivel „lakásának üvegezett ámbitusán jókora sorban díszlettek az obsitszerűen kiállított emléklapok, céllövészeti és távolsági versenyek díj iratai, elnökségi diplomák, a társulati és társasági dísztagsági értesítések", kissé dölyfösnek, törtetőnek, sőt, mitöbb, árulónak tűnt; csak később ébredt rá, hogy „ez a pusztai juhászok jellegzetes lépésrakása, akik ellentétben a folytonos loholásra kényszerülő csordásokkal, kanászokkal, ilyen méltóságos kimértséggel, állandó messzetekintés végett ilyen konok nyakemeléssel ballagnak a nyáj után, királyi könnyedén magasra emelt kézfejükkel irányítva az okos pulit". 6 A rangos rokon tekintélyét növelte, a kritikus unokaöcs szemében is, hogy magas pozícióba kerülve sem tagadta meg egyszerű szüleit, ami másoknál hasonló esetben nemegyszer megesett. Anyját jobbjára ültetve vitte hivatali fogatán a templomba zimankós időben, s karon fogva vezette ott a város előkelőségeit megillető helyre, pedig a
