Vadas Ferenc: Rácegrestől Párizsig Illyés Gyula a pannon ég alatt, 1902-1928 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1992)
RÁCEGRES - A család
dor vagy más nevű gyermek a sok-sok István, János és József között!) Bölcsője fölé - a szülők, nagyszülők, testvérek mellett - az első kocsis, a szürüpásztor, a pusztagazda és a kulcsár meg a juhász Tóth família tagjai hajoltak. Az utóbbiakkal félig-meddig atyafiságot is tartottak. Az állami anyakönyvezésre a születést követő hatodik napon, 8-án (szombaton) került sor Sárszentlőrincen, abban a kis Sár-melléki faluban, amely 1796 és 1812 között a dunántúli evangélikusok püspöki székhelye volt, tekintve, hogy a puszta ekkor még közigazgatásilag idetartozott. Illyés Gyula kivételesen gazdag családi élményt kap: családjában az Alföld találkozik a Dunántúllal, a puritán reformáció apai nagyanyja vakbuzgó katolicizmusával, a juhászdinasztiák rátartisága a mesteremberek egyszerűségével. Az Illések dédszülőkig bezárólag (vagy még tovább is) juhászok, öt-hatszáz birkát legeltető, négy-öt bojtárt foglalkoztató juhász számadók: Apám apja ezernyolcszázharmincnégyben született Gyulajon. Az apja is juhász volt s a nagyapa is hasonlóképen juhász s annak apja szintén. Tán Ádámig juhász volt a család, csupán ezerhatszáz táján áll a hosszú sorban egy bús kanász árván. 10 A juhász nagyapa Gyántról nősül, ugyancsak juhász családból. Felesége, a „gránátos termetű" Csima Anna mélyen vallásos aszszony: Hol nagyapám lakott, a szoba belseje olyan volt, mint hűvös ünnepi kápolna. Le volt függöny özve. A falakon sorba nagy szentképek függtek, fölülről reájuk a szögre akasztva dús rozmaring-ágak borultak; alattuk a lepedős szentek, mint hónukban, pálmák hűsén lépdelgettek. Volt a szobában még egy szép örökmécses, nagy kék pohár volt ez s benne olaj égett. Felette kereszten függött isten fia és az ablak fölött egy szép harmonika."
