Vadas Ferenc: Rácegrestől Párizsig Illyés Gyula a pannon ég alatt, 1902-1928 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1992)

RÁCEGRES - Parancsolók és szolgák

magasló szaktudással gyűjti a könyvritkaságokat és a híressé vált hungaricákat: a magyar szerzőknek nem magyar nyelven írt, a haza határain kívül megjelent munkáit, valamint az idegen íróknak Magyarországra vonatkozó, vagy magyaroknak ajánlott külföldön nyomtatott műveit. (A nagy műveltségű gróf nemeslelkűségére vall, hogy páratlan értékű gyűjteményének kincseit élete végén a Széchényi Könyvtárnak adományozta.) Ilyen előzmények után szinte természetesnek tűnik, hogy miközben a harminchárom éves gróf könyvritkaságainak egy világ előtti nagyobb bemutatására készül, rácegresi birtokán olyan iskolát építtet négyezer forintot meghaladó áldozatkészséggel, amely ahogy a korabeli tudósításokból kitűnik - „a vidéken ritkítja párját". „Kívánatos volna - olvasható a Tolnamegyei Közlöny 1877. február 4-i számában -, ha a földesurak utánoznák e szép példát, mert az csakugyan elszomorító dolog, hogy a pusztai cselédek gyermekei a legnagyobb részben minden iskoláztatás nélkül nőnek fel." A fiatal gróf szellemiségének tárgyiasult emléke az 1877-ben igényesen megépített iskola. A közel száz négyzetméteres tanítói lakás (két padlós szoba, előszoba, konyha és kamra) egy tető alá került a tágas ablakokkal világított tanteremmel, melynek végén, szemben a katedrával, a nagy szárnyas ajtó kis kápolnát rejteget. Szombatonként szélesre tárják ajtaját, megforgatják a négyszemélyes padokat, s a terem templommá alakul. A fenyőfa oltár mögül a Rómából érkezett Szent Családot ábrázoló barokk kép tekint a hívekre. Az uradalom előkelőségei a kápolnában ülnek, az oltártól jobbra és balra, a számukra készült padokban, a cselédek ott, ahol gyermekeik tanulnak. Parancsolok és szolgák A földesurak és bérlők nem éltek a pusztán. A gazdaságot szakemberekre, gazdatisztekre bízták. Az intéző járandósága: jelentős öszszegű készpénz (havonta), évente 12 mázsa búza, 12 mázsa árpa, 3 tehén és két borjú tartása (az uradalom takarmányán). Aztán négy hold föld, kényelmes, nagy lakás a kastélyban; sertést és baromfit annyit tarthatott, amennyit csak akart. „A gazdatisztek és segédtisztek, ha napközben egyre-másra végigrobogtak is a pusztán, rejtelmes magasságban éltek; az évszámra üres kastély egyik szárnyában laktak, s amikor a kertkapun beléptek, mintha a felhők közé tűntek volna."

6