Vadas Ferenc: Rácegrestől Párizsig Illyés Gyula a pannon ég alatt, 1902-1928 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1992)

PÁRIZS ELŐTT ÉS UTÁN

PÁRIZS ELŐTT ÉS UTÁN Édesanyja kétszer szólt bele kisebbik fia életébe „kormányfordító erővel": először, amikor Bonyhádról Pestre vitte tizennégy évesen; másodszor, amikor ismét Pestre térítette vissza „már körülményesebb kormányzással" tizennyolc éves korában. Több oka volt rá, hogy Gyulát maga mellé vegye. Az egyik a válás, a házassági kötelékek megbomlása utáni magára maradás, a másik, hogy férjének nemcsak a vármegyei főjegyző testvére volt gyermektelen, hanem egyik húga, az ugyancsak jómódban élő Rajsz Károlyné is. Ferit, a nagyobbik fiát már a negyedik gimnázium után magához vette a hatalmas rokonság, leányát, Klárit - aki iskoláit is Ozorán végezte - a magtalan házaspár fogadta örökbe. Nagylelkűen Gyulának is felajánlották, végezze az utolsó osztályt Dombóváron, érettségizzen abban a gimnáziumban, ahol középiskolai tanulmányait kezdte. Tüske pusztán apjával lakhatna, onnét reggelente - ígérték neki - bedöcögne vele egy bricska a városba, ugyanez tanítás után vissza is vinné; pénzbe sem kerülne, az egyébként is nélkülöző anyáról viszont nagy terhet venne le. Milyen a szerető anya? A gondtalanabb élet helyett a fiát választja azzal a tiszteletet érdemlő elszántsággal, hogy nevel olyan értelmiségit belőle, amilyennél különb Ozora és Dombóvár révén sem lehetne. A Pestre térítés után anyjával Angyalföldön laknak a Gömb utcában. Később beljebb bérelnek egy komfort nélküli lakást a Bajza utca 42. szám alatt. Itt az utcai szoba egyik ablaka előtt az édesanya szorgoskodik hozományba kapott Singer varrógépével naphosszat, kiszabott egyenruhákat és legénységi fehérneműt varr kincstári megrendelésre, a másik ablakban gyakorta a gimnazista fiú ül, kedvtelésből a szemben lévő iskola homlokzati díszeit rajzolgatja, ha végzett a tanulással.

1 A fészekrakásban a nagynéni, a korán megözvegyült Kállay Emília segít. Az ő gyermekeivel jár kezdetben a nagyváros kövei közt