Vadas Ferenc: Rácegrestől Párizsig Illyés Gyula a pannon ég alatt, 1902-1928 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1992)
BONYHÁD - Naplójegyzetek
met szóra" Varsádra adják), gimnáziumba Dombóvárott, Bonyhádon és Petőfihez hasonlóan Pesten. Sárszentlőrincen Petőfit dicsőség és kitüntetés övezi, Pestről viszont „év végén olyan bizonyítványt visz haza, amelyet nem lehet pirulás nélkül a sárszentlőrinci mellé tenni"; majd aztán Aszódon ismét kiváló. Az anyanyelvben és a verselésben oly szép eredményt mutat fel, hogy az évadzáró ünnepély búcsúversét is vele Íratják. Mindezek után Selmecen mélyebbre kerül, mint bármikor; léleksüket tanárának nemcsak kedvenc tárgyait sikerül vele megutáltatnia, hanem az iskolát meg egy kicsit az életet is: Szorgalmasan látogattam I Iskoláim egykoron, I Elégtelent adott mégis I Sok szamár professzorom - (a deák nyelv szavainak magyar értelmezésével) így összegzi később a lánglelkű költő, keserű szájízzel, a mottóul választott idézetben a félresikerült éveket. Az elégtelen, a szekunda a harmadikos Illyés Gyula feje felett is Damoklesz kardjaként lebeg, jóllehet iskoláit, Petőfihez hasonlóan, ő is diligenter frekventálja, szorgalmasan látogatja. Magyarból, történelemből, vallástanból jeles, németből jó osztályzatot vár és kap a harmadikban is; nehézségei a matematikával és fizikával meg a latin nyelvvel vannak, az utóbbival nemcsak neki, hanem számos osztálytársának is: már több mint afelé osztály bezúgott. Nagyon sokan meg fognak bukni, tán köztük én is - jegyzi szomorúan naplójába május huszadikán ő, aki később majd Horatiust is fordít. A bukás miatti félelmében az utolsó napon gyomorfájásra hivatkozva exkusál. Pedig mellesleg szólva - olvasható ugyancsak a naplóban - nem volt és nincs semmi bajom, különösen a gyomrommal! megemészti az még a vasszöget is! De azért ilyenkor szabad egy kicsit hazudni is!- adja meg magának a felmentést, amire tán nem is lenne szükség, ha számba veszszük, hogy a tárgyat két év alatt redukált óraszámban négy tanár tanította. Szerencsére a félelem egy picit nagyobb volt a kelleténél, hisz végül latinból mégiscsak megfelelt, elégségest kapott. Petőfi színház iránti érdeklődése viszonylag korán megmutatkozott: Pesten a színház körül ólálkodik, Selmecen színházba jár, majd a vándorszínészek közé áll. Illyés a pusztán csak majmos emberekkel, medvetáncoltatókkal és szánalmas komédiásokkal találkozik, az első igazi színházi élményei Bonyhádról valók, ahol az öntevékeny amatőr csoportok mellett a vándortársulatok hivatásosai is fellépnek. A napló a látottak mellett a kritikai észrevételeket is őrzi:
