Vadas Ferenc: Rácegrestől Párizsig Illyés Gyula a pannon ég alatt, 1902-1928 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1992)
BONYHÁD - Naplójegyzetek
betegek (a gimnázium évkönyvéből tudjuk) minden nagyobb baj nélkül estek át a félelmetes gyermekbetegségen. 1916. Május 25. Csütörtök ... Mentünk convictusra, a gimnázium előtt nagy tömeg diák állott (az örömtől úgy remeg a kezem), beszélték, hogy vacsorát nem kapunk, mert a Faikfia beteg, sar/agban van és a Velis is, az internátust emiatt ismét bezárták. Én is a tömeghez csatlakozom. A conviktusba egypáran előre bementek, ezeket (mintegy harminc) egy rendőr őrzi, estére fertőtleníteni fogják őket. Azt beszélik, hogy még ezen a héten bezárják az iskolát, később, hogy tán még holnap haza mehetünk. Mostjön a Fetér, összehivatja az egész tanári kart, tanácskoznak. Addig minden diák a Gymnasium elé csődül. Később kijönnek a tanárok, a Feter megáll előttem, s elkezdi: „Fiuk, aki akar, ma is haza mehet!" Én egyet kiáltok és a kalapomhoz kaptam, erre ő rám ordít: „Szegyeid magad csirkefogó, gazember! naplopó!!" Én a veszélyt érezvén elkotródtam onnan, de erre a többi diák is. Végig rohanunk minden utcán és kiabáljuk: „Éljen a vakáció! Éljen!És én is mégegyszer ide irom, hogy „Éljen!" Azt hiszem, hogy mikor a Feter összeszidott, egyszersmind lőttek a jelesemnek is, de nem baj. A gyermekkori levelekben egy-egy fordulat, találó hasonlat, néhány érzelmet kifejező, lelkiállapotot-festő szépen megformált mondat emlékeztet - a szabatos fogalmazás mellett - elszórtan arra, hogy a verselgető diák nyelve prózában is tehetséget sejtet. A naplójegyzetekben ennél többről van szó: itt a megkomponált részek önállóan élnek, vagy nagyobb egységekké állnak, állhatnak össze, akár egy kisebb prózai, vagy drámai zsenge alapanyagát is képezve. A cselekményt a járványos betegség és a vizsgák miatti szorongással exponálja. A gyógyír mindkettőre a tanév mielőtti befejezése lenne, de ennek időpontja napról napra bizonytalanabb (ebből keletkeznek a bonyodalmak). Május 24-én az igazgató szomorú szívvel tudatja, hogy miniszteri rendelet folytán június 3-án kiadják a bizonyítványokat. A diákokból a pedagógus számára szomorú hír ellentétes érzelmeket vált ki: „öröm jelenik meg minden arcon, általános derültség, némelyek izegnek-mozognak helyükön" - olvassuk a zárójelbe tett mondatot, mintha csak egy színmű rendezői utasítása volna. A naplóíró főhős felméri helyzetét, visszafojtja érzéseit, de a következő napon, az események csúcspontján, a gimnázium előtti téren elementáris erővel tör ki belőle a robbanásig feszülő indulat:
