Vadas Ferenc: Rácegrestől Párizsig Illyés Gyula a pannon ég alatt, 1902-1928 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1992)

BONYHÁD - Találkozás a zenével

Anyika levelét megkaptam, amelyben azt írja, hogy nem szabad, de kedves anyikám az I. félévben tanulok az nem baj, és ha a II. félévben akarok tanulni, akkor már több mint bizonyos, hogy a Lacit elviszik katonának, és akkor csak 200 koronáért tanulhatok, hetenkint 2-3 órát. Legyen szives, engedje meg anyika.

51 Édesanyja - úgy tűnik - hajthatatlan marad, engedélyt nem ad. Fiára jellemző, hogy a megismételt tiltás után tovább nem kér, nem követelőzik, hanem megnyugszik szülője akaratában: „Hegedülni nem tanulok, ha Kedves Anyikám nem akarja, igaz, maradhat az még, ráérek máskor is"

52 - vigasztalja magát és hőn szeretett anyját. Aztán mégis, az önzetlen lemondás meg a tanulmányi előmenetelben mutatkozó fokozatos javulás meglágyítja édesanyja szívét, s karácsonyra ajándékul hegedűt küld fiacskájának. „Én most vagyok a legboldogabb írja Répás Jolánnak -, mert a Jézuska hozott egy hegedűt."

53 A zenetanulás (három levél is utal rá) 1916 januárjában kezdődik és a háborús események, valamint a vörhenyes megbetegedések járványszerű terjedése miatt megkurtított tanév végéig tart. Hogy milyen eredménnyel? Ezt ne annyira a hangszerkezelési készségekben, inkább a zene iránt keltődött érdeklődésben keressük, amely az idő haladtával csak növekszik: lakótársa és egyben zenetanára, Ugrosdy László klasszikusok műveit vezényli; Párizsban Kodály Zoltán remeklése, a Kállai kettős van rá „felkavaró" hatással; később az a megtiszteltetés éri, hogy A magyar népdal című művet magától a szerzőtől, Bartók Bélától kapja meg. Ennek a két embernek, a 20. századi magyar művelődést európai magaslatokra juttató ikerpárnak köszönhetően kerül mind közelebb Illyés is a komoly zenéhez. „Hála Kodály tételének - nyilatkozik a rádiónak -, aki azt mondta, hogy nincs botfülű, csak még ki nem művelt fülű ember van; és hála Bartóknak, aki azon az úton, amelyen azért egypár lépést mégiscsak tettem a zene felé, elvezetett engem is a zene legmagasabb birodalmába."

54 Vörösmarty tündérvilágától hosszú még az út a csupa zene Barró/c-versig, mégis, mint ahogy szabadságeszményének fogamzása, zenei talponállásának kezdetei is a bonyhádi élményekig, az itteni Ifjúsági Zenekör által előadott Mozart művekig nyúlnak vissza. Bár az itt töltött évek még nem röpítik ki füléből mindenestül a gátakat, de az akadályok bontásával teret nyitnak azon dallamoknak, amelyek után lelke már vágyódott.