Vadas Ferenc: Puszták - nevek – emberek (Szekszárd, 1982)

Nem a nosztalgia késztet bennünket, hogy nyomába eredjünk a pusztai életre jellemző szavaknak, sokkal i kább az, hogy számbavegyünk szellemi és tárgyi értékek és neveket. /Az idézeteket Illyés Gyula Puszták Népe c müvéből kölcsönöztük./ A puszták új története kapujában a nemzedékekre ható változást a földreform hozta. Méltóbban, szebben, fejezőbben megrendezni sem lehetett volna a kezdetet, azt a valóság tette 1945. április 3-án Fürgéden, Tolni megyében : "Déltájban a puszta egész népe összegyűlt a kasi előtt. Ott voltak a gazdatisztek is. Elmondtam én a s; beszédemet ott, mindent, amit csak tudtam..., hogy maguknak ezentúl senki sem parancsol, hogy ez a föld moi már a maguké lesz. Akarják-e? Kérdésemre teljes némasí volt a válasz. Senki nem szólt egy szót sem. Azt mond' - Gondolják meg emberek, Békésben, Csongrádban i fölosztották a földet, de ott sok az ember, nem jut e! mindenkinek. Ha maguk itt lemondanak, majd jönnek onm akiknek kell a föld. Erre már egy két hang: - Persze, hogy nekünk is kell, de nem lesz baj I lőle? - Ki tudják mérni? - Vanaki ért az ölezéshez, lánchúzáshoz? Ekkor már többen is szóltak. Egy órán belül meg kult a fÖldigónylő bizottság"-. /Kardos László vissza lékelóseiből./ Nagybirtokok sorsa pecsételődött meg azzal, hog tudatlannak vélt szolgák, akik bot, káromlás vagy parancs nélkül szalmaszálat sem tettek odébb, megértett a történelmi pillanatot; mértek ölezővel, lánccal, ha