Vadas Ferenc: Puszták - nevek – emberek (Szekszárd, 1982)
gyalogbéreseknek viszont senki sem segít, két kezükre, íját testi erejükre vannak utalva. Kilátástalan a jövőik is, mert "a kulcsár fiából előbb-utóbb kulcsár vagy :zal egyenrangú valaki lett; a pusztagazda fia, ha átint is a kisbéres, gyalogbéres, szekeresbéres rangsoron, •egségére bizonyos, hogy gazda lett. De akit gyalogbéisnek szegődtettek, az és annak minden ivadéka, ha nem itődött tova... magvaszakadtéig gyalogbéres maradt." A parádés kocsisok zsinóros egyenruhát hordtak, ! bizalmi emberek voltak, nemcsak a rábízott lovakért, inem a hintón szállított utasok testi épségéért is feilősséggel tartoztak. Istállóikban négy órakor kezdő>tt a munka. A csikósok karikás ostoraikkal a ménest Jttatták, a göbölyösök a marhákat hizlalták, a pászto)k között viszont a juhászok az elsők: ők csak öt óra)r keltek. Az aklok, állások, juhásztanyák, az állatokil és őrzőikkel kapcsolatos földrajzi nevek között :embetűnő a Tet vészőhe'qy . Mivel Tolnában a dombok is ígyek, sokszor csak azért, mert szőlővel vannak beülítve, a Tetvészőhé'qy is csak domb a tengelici határban. Llány homokjából néhány fa nőtt, melyek alatt a juháíok - tisztesség ne essék, nem kell rosszra gondolni ím tetvészkedtek, amire a névből következtetni lehet, anem a kullancsokat, ezeket a nem veszélytelen élősLeket szedegették egymásból. A jó idő beálltával a gulyát az istállókból a ^ári szállásokra terelték, a trágyát kihordták, priccseït készítettek, szalmazsákokat hoztak, vagy csak megalDltak. Nyaranta az istállókban summások laktak. Birkaajorban olyan szálláshely is volt, amelynek egyik feléín tenyészmarhák, a másikban emberek háltak. A summásalokban a keserűség mellett lázadás is szunnyad: