Vadas Ferenc: Puszták - nevek – emberek (Szekszárd, 1982)

S T Á L L Ó K "A kastély után a legdíszesebb, sőt néha még annál tekintélyesebb épület az ököristálló". Az ökrök meg a valyok úgy hozzátartoztak a pusztához, mint sudár az itorhoz. "Az ökör csak akkor mozdul, ha egyszer-kétszer lüvölt a béres": Hajsz Bimbó! Ne-e Csipke! Csali Káplár! bivalyok "rögtön megállnak, elterülnek az első pocsolyáin, amihelyt nem hallják mögöttük a sudaras ostor pattoísát". A bivalyok párban, az ökrök négyesével jártak, íkább csak ballagtak. Tavasztól őszig szántottak, vetetik, takarodtak, télen fát hordtak, terményt szállítottak, im ők tehetnek róla, hogy sértés számba megy valakit vagy jlamit hozzájuk hasonlítani, ökörnek nézni, bivalynek neízni. Egy kivétel azért akad, a bátaapáti Dkör-főd

, az ílóban olyan, mint az ökör feje. Hogy gazdasági hasznuk hg a két háború között is jelentős, arra enged következitni az is, hogy több tárgyi emlék és név maradt fenn rójk, mint a béresekről, bojtárokról, az egész cselédnép51 együtt. A helynevekből kirajzolódik, hogy hol háltak ököristálló/

, deleltek /

Dkörállás/

, merre jártak /

Dkör- árás

, ökörcsapás/

. Volt rétjük, meze.1 ük/

Okörmező/ ; sőt léskamrájuk is: Nakon Dkörélésnek hívják pázsitos füsl terített legelőjüket, az emberre, állatra, fűre viyázó Krisztust pedig ökörélési-körószt-nek. Egyik itató9lyük - igen találóan - Dkörszaros

. A pusztákról kiveszett bivalyok már csak a nevekben lnek: Bivalydomb , Bivalylegelő

, Bivalyát 1áró

. Hogy ezek z Afrikában, Ázsiában szabadon élő állatok mennyire szeBtték a vizet, arról nemcsak tréfás történetek, hanem a evek is beszélnek: a paksi Bivaly-fok

, a mászlonyi Bialyfürdő

, a nagydorogi Bivalyheverő

.