Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

5. Rész. Mária Terézia 1780 november hó 29-én meghalt, utána fia II. József a Szent Koronát egyszerűen családi ékszerei közé vétette fel és magát meg sem koronáztatta * Az országot gazdaságilag teljesen Ausztria gyarmatává süllyesztette, hivatalos nyelvvé pedig a németet tette. Vele kezdődött tulajdonképen az a kor, amely a nemzetre nézve az 1848-at eredményezte. Az osztrák örökös tartományokba való gonoszul kiagyalt beolvasztási kísérlet külömböző formákban szünet nélkül tartott. A minden szabad fejlődést elnyomni akaró rendszer rányomta a bélyegét az élet összes megnyilvánulásaira, annak ravaszsága behatolt mindenhova, ahol nemzeti önállóság, vagy az ezt szolgálni akaró sajátosság rügyezni kezdett. Szorult helyzetében a reménység jeleit néha ugyan mutogatta, de csak azért, hogy sorsa jobbrafordultával még keserűbbé tegye a nemzet életét és kilátástalanabbnak tüntesse fel a jogos vágyak valóra válását. Szerencse, hogy az irányzat kiszámíthatatlan gonoszságánál és kapzsiságánál nagyobb volt a vaksága. Nem vette észre, hogy akkor a szabadság melegágyai a falvakban és a városokban, nem pedig a Karok és Rendek között voltak. Ez utóbbiak közül csalogathatott maga köré hizelgőket, de a köznép lelkületét a honi rög bűvköréből kivonni nem tudta. Élt az a bécsi gonoszság ellenére is a maga nemzeti tisztaságában és a falvak, a városok képezték a beolvasztási kísérletekkel szemben a nemzet bevehetetlen végvárait. Ilyen, folyton erősödő bástya volt a jelzett időben Szekszárd mezőváros is. Ezek után kérdés, hogy II. Józseftől az 1848-as szabadságharcig, illetve ennek bukásáig a város életében és fejlődésében milyen fontosabb mozzanatok történtek és hogy a reform korszakig tartott merevségben volt-e olyan mozgató, irányító és alkotó szellem Szekszárdon, amely ennek jól elindított kulturális és gazdasági fejlődését tovább egyengette. * Kalapos királynak gúnyolták.