Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

A közölt számadásból válik ismeretessé a város legrégibb gazdálkodása és az, hogy az önkormányzat élén „Takács Ádány" „Fő Bíró" állt és a jegyzőt Szabó Lászlónak hivták. Az első róm. kat. tanító Szebényi István névre hallgatott. A számadás végén nemesi cimert ábrázoló pecsétet használt „Takács Ádány", így a „Fő Bíró" praediális nemes ember volt. Valószínű, hogy az itt ma is élő Takácsok leszármazói Szekszárd város egykori nemes és érdemes birájának. A számadásból az is olvasható, hogy a mezővárost az akkori viszonyoknak megfelelően igazgatták és hogy a hivatalos nyelv az első fokon a latin és magyar nyelv keveréke volt. A közbiztonság megóvása végett haramiakergető hajdúkat kellett tartani, a különféle összeírásokat katonák végezték, a katonaszolgáltatás pedig toborzás utján történt. Az egyeseknek adott kölcsön folytán a mezőváros több ízben a takarékpénztár szerepét játszotta, az előfogatadás abban az időben is községi kötelezettség volt, a közoktatással, gyermekvédelemmel járó személyi és dologi kiadások a politikai községet terhelték. A szegénygondozást az „Isten nevében" adott készpénzsegélyekkel oldották meg. A számadás feltünteti az egyes ipari és élelmi cikkek, valamint a takarmánynemüek akkori, — a,mai viszonyokhoz képest irigylésre méltó árait. Több mint egy évszázadon át, az 1848-as szabadságharc leverése után bekövetkezett elnyomatásig általában véve az ismertetetthez hasonló volt az itteni közigazgatás. Bíró állt a mezőváros élén, a jegyző pedig mint választott tisztviselő működött. Takács Ádám biró és Szabó László jegyző után 1755-ig a bírák, 1756-ig pedig a jegyzők neveire vonatkozóan nincsen adat. Ezen idő után az alábbiak viseltek bírói tisztséget, illetve voltak a mezőváros jegyzői. Az 1750. és 1751-ik évben Ivó Péter, 1752-ben Nagy Ferenc, 1753-ban Pinczés Mihály, 1754-ben és 1755-ben Ivó Péter, 1756ban Hornung Ferenc, 1757-ben Tranics Mihály, 1758-ban Fakó János, 1760-ban Franics Márton, 1761-ben és 1762-ben Nagy Ferenc, 1763-ban és 1764-ben Pem József, 1765-ben Simon Ferenc, 1768-