Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

Bár az 1715-ik évben már 293 kapás szőlőt írtak össze — ami körülbelül 58 magyar holdnak felelt meg — mégis ebben az évben csak 365 akó volt a termés, mert a Rákóczi harcok alatt a jobbágyok, a munkások száma igen megfogyott és a szőlők éveken át nem részesültek kellő gondozásban. Az 1717-ik évben jég verte el a szekszárdi hegyeket,

v ezért csak 332 akó volt a borhozam. A következő 1718-ik év azonban helyrehozta a csapást és 1032 akó bort szüreteltek. A bor ára általában véve alacsony volt, de a szekszárdi vörösborért — mert már akkor is jó hírben állott — 2, illetve 3 forintot is fizettek akónkint, sőt az 1715-ik évben 4.5 forinttal cserélt gazdát. Ma ez az ár is kevésnek látszik, abban az időben azonban szép összeget jelentett. A szántó- és a szőlőterületeken kívül a szekszárdi határ a Duna felé mocsaras volt, a várost körülvevő hegyeket pedig hatalmas erdőségek borították. * Az ipar és kereskedelem a lakosság számához igazodott és bizony több évnek kellett elmúlni, míg az azokkal kapcsolatos élet megindulhatott. Igaz, hogy a felszabadulás után is voltak itt szükségszerűen iparosok, mégis az első számszerinti kézmüvesekkel csak 1718-ban találkozunk. Ebben az évben 5 iparos, 2 kovács, 1 bognár és 2 kádár dolgozott Szekszárdon. Trautsohn apátsága alatt, az 1729-ik évben már lényegesen megszaporodott az iparosok száma és kádárok, kerékgyártók, kovácsok, szíjjgyártók, takácsok, fazekasok, molnárok és csizmadiákösszesen 25en. laktalc a mezővárosban. Említés történt, hogy Mérey Mihály magának házat, a török által lerombolt apátsági templom részeiből pedig hívei számára kápolnát építtetett, amelyhez utódja Trautsohn János gróf góth stilben nagy templomot emeltetett. A kedvezőbb anyagi helyzet folytán ebben az időben építtette a város a Szentháromság szobrát és a Remete kápolnát. Rodt Ferenc Konrád alatt a plébánia hajlékot kapott, a városba való vándorlással pedig több és több lakás vált szükségessé.