Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

A latin nyelven írt szerződés elején Rodt Ferenc Konrád apát tudtára adja mindenkinek, — akiket illet — hogy az Ő Felsége által úrbéri ügyekben kirendelt bizottság Szekszárdon 1767 szeptember 23-án úriszéket tartott és felülvizsgálta azt a szerződést, amely szerint a város lakói az uradalomnak szolgáltatásaikat teljesítették. Az úriszék előtt az apáti város lakói is megjelentek és kérték, hogy az eddigi szerződés maradjon továbbra is érvényben. Rodt Ferenc Konrád apát erre kijelentette, hogy a város lakóinak a kérésére — tekintettel egyrészt boldogult elődeinek a szekszárdiakkal szemben mindenkor tanúsított „dicséretes gondoskodására és jóindulatára", másrészt figyelemmel Ő Felségének a szegény és közterheket viselő nép iránt való „anyai" jóindulatára, amely azt kívánja, hogy megállapított norma szerint bánjanak vele — az említett és érvényben lévő szerződést készséggel megerősíti. Ezt annyival is készségesebben teszi, mert am ig más helyek és falvak Ő Felsége parancsának megfelelően az általános úrbéri norma* szerint szabályoztatnak, addig a szekszárdiak — akik néhai elődje, Mérey Mihály apáttól kaptak telepítési szerződést — már több mint félszázad óta a lényegében teljesen érvényben lévő szerződés szerint élnek. Mindezek miatt, de főképp azért is köti meg a szerződést, mert a városi közönséggel — mely inkább szabadabb és mesterséget űzőkből, valamint kereskedést folytatókból áll, sem mint földmívelőkből — nem volna helyes parasztok módjára bánni. Végül hivatkozik arra, hogy Ő Felsége szolgálata s az ettől függő közérdek is azt követeli, miszerint a mezőváros lakói — „akik ebben a Tolnavármegye közepén fekvő és a többinél virágzóbb mezővárosban laknak" — a könnyebb megélhetés eszközeit elnyerjék. Ezért a boldogult elődje Mérey Mihály apát által 1711. évi július hó 25-én és a Trautsohn József gróf apát által 1719. évi október •Mária Terézia 1765-ben a jobbágyság terheinek könnyítése végett „úrbéri szabályzatot" adott ki, amely általánosan megszabta a jobbágyszolgáltatások maximumát. Az apáti szerződések által kívánt szolgáltatások a Mária Terézia úrbéri szabályzatában lefektetetteknél jóval kedvezőbbek voltak, erre céloz a szerződés.