Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

Azzal a tervvel is foglalkozott, hogy a régi apátsági épület mintájára újat emeltet és összeköti azzal az összedőlt kis kápolnával, amelyről a népben az a hír vert gyökeret, hogy I. Béla király ott van eltemetve. Az 1732-ik évben a kápolna közepén nagy rés támadt, amelyen át egy kriptát lehetett látni. Az 1776-iki canonica visitatio szerint a kis kápolna romjai a Trautsohn apát által épített templom sekrestyéje mellett még állottak. Mivel az új apát nem lakott Szekszárdon, a plébánia kezelése végett Simontornyáról ferences barátokat hozatott. A még mindig gyér lakosságú Szekszárd nagyobb mérvű benépesítése az Ö nevéhez is fűződik. A városba németek telepedtek le, akik abban az időben a mai Bezerédj István-utca táján laktak és rövidesen izig-vérig magyarrá lettek. Megmagyarosodásuk élénk cáfolat a velünk szemben hangoztatott igaztalan kifogásokra. Ország-világ előtt közismert, hogy Bécs a mohácsi csatasíkon és a 150 éves török rabság alatt nagy vérveszteséget szenvedett nemzetet minden áron elnémetesíteni, elnyomni akarta, tehát szokásaikban és nyelvükben éppen a bevándorlók élhettek tetszésük szerint, zavartalanul. Mégis szabad állapotukban öltöttek magukra magyar ruhát és húzták fel a ráncos szárú kiscsizmát, amelytől a későbbi kegyetlen és mindenbe irgalmatlanul belegázoló Bach-rendszer sem tudta őket elszakítani. Magyarrá válásuktól tehát teljesen távol állott a kényszer és az nem tulajdonítható másnak, mint annak az ellenállhatatlan, soha meg nem szűnő és ki sem irtható őserőnek, amely Szent István országának a földjében és helyi vonatkozásban az ősi Bartina, Bakta és Csatár balzsamos levegőjében minden időben rejlett. A régi Német-utca — ahol eleinte csoportosultak — Bezerédj István utcává is azért lett, hogy a név változásával is kifejezésre jusson az a szabadság és jogegyenlőség, amelyet a telepesek teljes mértékben mindenkor élveztek. Közülük számosan a város társadalmában előkelő szerepet vittek és több izben bírói tisztséget is töltöttek be. Trautsohn apátsága alatt, az 1738—1740-es években Szekszárdon újból dühöngött a pestis.