Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)
régi római hadiút mellett, a Szekszárdi Takarékpénztár mai székháza helyén és ennek környékén terült el.Itt az 1925-ik évben végrehajtott vízvezetéki munkálatok alkalmával — amidőn az utcai csővezetéket fektették le — török sírkő került napfényre. A török temető hollétéből és az apátsági vár fekvéséből — ahol a török őrség is meghúzódott — adódik az akkori Szekszárd beépített területének a határa. Úgylátszik, hogy a Szekszárdi Takarékpénztár székháza mai telkétől és az apátság helyén épült vármegyeházától a Duna felé beépített városrész akkor még nem volt, hanem amint Evlia Cselebi is mondja : „A várnak északi részétől a Duna folyóig menve, egy ágyúlövésnyi távolságon sik rét van, melynek környéke termékeny föld, némely helyein nádasok vannak." Hogy milyen lehetett a magyar sors a városban a török hódoltság alatt, pontosan meghatározni nem tudjuk. A szekszárdi állapot bizonyára azonos volt a többi megszállt községével, a szabadsághoz szokott magyar guzsbakötötten tengette életét, csak robotolt és adózott. Minden haszon a töröké volt. Az apátsági templom, a kolostor, az iskola romokban hevertek, a szükséges magyar igazgatás hiányzott. A községi élet csupán az adófizetésben merült ki. A város mohácsi vész utáni lakosainak a nevét az előbb említett három összeírásból ismerjük. A Vida, a Tót, a Nagy, a Kovács, a Török, a Deli, a Kis, a Szabó, a Madaras és a Mészáros családok ma is élnek Szekszárdon. A Soros családi név pedig később változhatott át „Sörös"-sé, mert viselői ősi idő óta Szekszárdon laknak. Egészen bizonyos, hogy a nevezettek családfáinak a gyökerei visszanyúlnak a török hódoltság előtti időkbe, sőt valószínűleg az Árpádházi királyok korába is. A virágzó korból megmaradt kevésszámú lakosság tanúbizonysága annak a nagy és szinte kiheverhetetlen veszteségnek, amely a mohácsi vésszel Szekszárd városát is érte. Csak a szekszárdiak szívós ereje bírta ki a török igát és csak az isteni gondviselés védte meg a várost a teljes megsemmisüléstől.