Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

Trianon után Szekszárd tiszta magyar lakossága a társadalmi mozgalmakból még hatványozottabban vette ki a részét. A törvényes rendelkezések előtt is minden évben megünnepelte az 1848. évi március hó 15-ét, kegyelettel adózott úgy a május hó végére eső vasárnap, mint november hó elsején a hősök emlékének. A polgárság ereje teljes megfeszítésével dolgozott az elmúlt 21 év alatt és várta azt a napot, amelyen az Isten igazságos keze, hatalmas barátaink útján lesújtott a gyilkos Trianonra. Nagy örömül szolgált, hogy borzalmas erejű volt az ütés és hogy cafatokra zúzódott az a genfi kerekasztal, amelynél hosszú időn át a világ legigazságtalanabb rendelkezései és Ítéletei hangzottak el. Keserves verejtékkel küzdő anyák és az élet, a dolgozni akarás jogától is megfosztott magyar ifjak lelkében, a város Összes lakosságában leírhatatlan lelkesedést keltett, hogy a bécsi döntés alapján visszakaptuk a Felvidék magyar tömbjét. A visszatérés örömére az 1938. évi november hó 6-án az összes templomokban ünnepélyes istentiszteletet tartottak, délután 4 órakor pedig a városháza előtti Béla király-téren — sok ezer főnyi közönség részvételével — hazafias ünnepély volt. Az ünnepélyre kivonultak az összes hatóságok, az intézetek és az egyesületek is. Az alkalmi beszédet a város polgármestere mondotta. Az 1940. év tavaszán Szekszárd tekintete szintén Erdély felé fordult. Hónapokig lázas izgalomban élt, amig végre ismét döntöttek Bécsben és második fejezetként Erdély nagyrésze visszatért. Az Erdélyt megjárt szekszárdi helyőrséget az 1940. évi október hó 6-án, a város lakosságának óriási lelkesedésé mellett a város polgármestere fogadta. A dandára élén bevonuló vitéz harasztosi Tőrök Kálmán tábornok a Garay-téren felállított diadalkapunál köszönte meg a polgármester szeretetteljes szavait és a gyönyörű fogadtatást, majd virágesővel megkezdődött a csapatok bevonulása. A Hősök szobránál rövid ünnepség volt, amelyen vitéz Madi Kovács Imréné a vármegye, Vendel Lucy pedig a város szalagját kötötte fel az ezred zászlajára. A hazafias népünnepélyek, kulturális és gazdasági gyűlések, ismeretterjesztő felolvasások egymást érték a nehéz idő alatt, hogy