Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

A kadarka alapos megadóztatása mellett feltűnő, hogy ugyanezen Csatár falunál a gabonatized és más terményadó mindössze 6.000 akcset, vagyis 100 aranyat számlált. Érdekes, hogy Csatár-falúban nemcsak a szekszárdiaknak, hanem más községbelieknek is voltak szőlleik. Mindenre, ami csak termett, adót vetettek ki. Mivel az anyahelységben, a városban zab, lencse, árpa és len is termett, ezeket szintén megadóztatták. A török mindennapi életét az ő hite irányította, tehát a védelmi berendezkedés mellett vallásos módon is élt. Abból, hogy a város egy török közigazgatási kerület székhelye lett, az is következett, hogy esetenkint a vidékről nagyobb számú török jött ide. A városban tehát mecsetet, — előtte pedig a mohamedán vallás gyakorlásához szükséges fürdőket, továbbá fogadót, imaházakat és üzleteket építettek. A szekszárdi török vár, a templom és az imént felsorolt épületek emlékeiből mi sem maradt hátra, róluk csupán egy korabeli leírás készült. Evlia Cselebi, hires török utazó és tudós — aki az 1660-ik évtől kezdve 1664-ig bejárta Magyarországot — tanulmányozása közben érintette Szekszárdot is és az itteni várról igy emlékezett meg : „Egy sétahelyes, magas dombon, négyszögalakú kőépületü vár, de magányosan áll. Összesen nyolc tornya van s az egész körülete hatszáz lépés, alacsony árok veszi körül. A várban csak öt ház van, a többi helye szabad tér." Azután felsorolja, hogy a török főtemplom kicsiny deszkaépület, hogy a vár kapuja a déli oldalra nyílik, amelynek az árok fölött lánccal megkötött felvonó hídja van. Előadja, hogy a külváros ötszáz deszkatetejü alacsony házból áll, „a bég palotája (beg szeráji) azonban elég magas, derék palota." Majd igy folytatja, hogy „a vár kapuja előtt az árkon túl egy kicsiny, sötét fürdője, e fürdő útján túl pedig egy cseréppel fedett fogadója van. E városban összesen négy imaház (mihráb) van." Leírja végül, hogy „mecsetjei és száz boltja van; népe határszéli bosnyák emberekből áll s különösön barátságos emberek", hogy a város „mögött lévő halmokon és hegyeken mind rózsaiige-