Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

Amig a város közönsége a biztos városias fejlődés érdekében mindent megtett, addig a vezetőségnek igen súlyos gondokat okozott Szekszárd régi sebe, a Séd-patak, amely az egységes városfejlesztésnek nemcsak örökös akadálya volt, hanem a legrégibb negyedet pusztulással is fenyegette. Közvetlen a világháború előtt és alatt a Bálint- és a Nagy Sándor-hid összeomlott, a köztük lévő Kis- és Nagybödői ágnál házak sora dőlt a patak medrébe, a Remete-utca végénél emeletes palotákat elnyelő szakadék képződött, a Bálint-hidi mélység felé pedig hegyek mozdultak meg ugy, hogy a református templom sorsa is aggasztóvá vált. A felsorolt bajokat tetőzte a Pálé-gödör, amely a Mérey-utcát és a Kálvin-teret veszélyeztette. A város vezetősége a kétségbeejtő veszedelemmel szembenézett. Mayer János földmüvelésügyi miniszter a dr. Örffy Imre képviselő által vezetett küldöttségnek tett Ígéretéhez hiven — államtitkárai kiséretében — lejött Szekszárdra és az 1926-ik évi július hó 8-án — a Hármas-hidtól a kiindulásig — a Séd-patakot 1 5 km hosszban megtekintette és megdöbbenéssel szemlélte a rombolásokat. A miniszteri szemlének 240.000 pengő államkölcsön és első ízben 315.000, — majd később 110.000, — összesen 425.000 pengő államsegély lett az eredménye. A kapott nagy összegek ellenére is órási erőfeszítésbe került, amíg a vasbeton gátakkal és hidakkal a Séd pusztításait meg lehetett akadályozni. Ma már vége a veszedelemnek, a gátak és a hidak kötései folytán a beomlott és a viz által elsodort területek újra keletkezőben vannak. A házak, az utcák pusztulásai a mult kellemetlen emlékeivé váltak és a város legrégibb negyede megmentésének a módja országos példává vált. Az összes hidak és gátak közül a legnagyobb elővigyázatot a Bálint-hid munkálatai igényelték. Ugyanis a szédítő mélységű Bálint-hidi szakasz-felé két hegy, a Bartina és a Jobbremete csúszott. A hegyek elemi erejű nyomása miatt, az elengedhetetlen 3 méter szélességű betonalapozást csak lépésről-lépésre, kutszerüen lehetett folytatni. így is félelmetes volt a nagy mélységben végzett munka és bizony többször előfordult, hogy az oldalak kitámasz-