Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

Az 1527-ik évben még intézkedő György apátnak utódai nem voltak és csak a XVII-ik század elejétől kezdve találkozunk ismét világi papokból lett szekszárdi apátokkal. Az ezen időbeli apátok iparkodtak a török hódoltság alatt szétrabolt birtokokra igényeiket érvényesíteni. Sajnos, az akkori állapotok mellett törekvésük nem sok eredménnyel járt. Egyedül Gubasóczy János esztergomi kanonok, szekszárdi apátnak sikerült a többi közt a szekszárdi birtokot és így a várost is Leopold király védelme alá helyezni. Az imént előadottak után megvilágítást igényel, hogy mit csinált a török az elfoglalt Szekszárdon és hogy hogyan élt a rabságra jutott városi lakos. * * * A török, mint hódító nép elsősorban katonáskodott. így maradt hátra, hogy a szekszárdi vár török helyőrségének a zömét a zsoldos gyalogság képezte, amelynek létszámát a hadvezetőség a szükséghez képest változtatta. Ez történt az 1545-ik évi június hó 11-étől az 1546-ik évi március hó 2-ig terjedő időben is, amikor a Szekszárdról a simontornyai várba áthelyezett 23 gyalogos napi 99 akcse* zsoldja számoltatott el. A gyalogságon kivül tüzérség és lovasság is volt a várban. Szekszárd egy szandsák (kerület) székhelye lévén, itt lakottá bég is, a kerület katonai és polgári kormányzója, aki a török császártól évi 123.400 akcse külön jövedelmet húzott. Miután a várnak kisebb és nagyobb hűbér birtoka volt, a bég 500 katonájával és a hűbér birtok után kiállított lovassággal együtt a szekszárdi szandsáknak háború esetén 1600 harcosa sorakozott. A hűbéres lovasság alparancsnokát „alaj bég"-nek, a kapitányát pedig „cseri basá"-nak hívták, akikkel a bég rendelkezett. A várban 200 rendes katona állomásozott, akiknek az élén a közvetlenül Budáról kirendelt „kuli szerdár" — várparancsnok állt. A katonaság zsoldot húzott, amelynek nagysága a viselt tisztségtől függött. * A legkisebb, török pénz, ezüstből volt és eleinte 60 drb. tett egy aranyat.