Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

A lakosság hazaküldése és a fehér ellenforradalom megtorlás nélkül hagyása csak vörös hazugság és arra való volt, hogy a bosszú müvét és a kegyetlenkedések vérfagyasztó sorozatát könnyebben végrehajthassák. A felkelők hazatérése után megkezdték a lakosság összefogását. A letartóztatottak között voltak Mozolányi István prépost plébános, Szakonyi István szolgabíró, Niklós Károly hercegi erdőmester, dr Frühwirth Jenő ügyvéd, Tarján Jenő, Tarján József, Spetl Imre, Kaszás János, Rácz Antal, Tóth László, Turbók Pál, Gyenis György, Kovács Sándor, Kovács Lajos, Kandi István, Fiola József, Győri Sz. János, Tóth István, Keresztes Sándor, Kertész Dezső, Deutsch László, Hőrich Imre, Berta Pál, Madarász József, Szálai István, Bencze István, Dránovits János, Kovács G. József és még sok tamási polgár. A járásbíróság épületében gyűjtötték össze az áldozatokat és kegyetlen kinzások között vallatták őket. Mozolányi prépost plébánossal a vörös katonák részére az artézi kútról vizet hordattak, közben folyton szidták és bántalmazták. Többekkel az illemhelyeket tisztíttatták és más hasonló munkákat végeztettek velük. A lelőtt vörösőrt az 1919-ik évi június hó 1-én nagy pompával temették el. A temetésre az egész községet kirendelték, utána pedig a lakosságra sarcot vetettek ki, mintegy 100 drb. vágómarhát, rengeteg füstölt húst, zsírt, lisztet és ruhaneműt elraboltak. A kihallgatások után a letartóztatottak felett a szekszárdi forradalmi törvényszék* és a tamási direktórium tagjai, továbbá Kellner Sándor veszprémmegyei kormányzótanácsi biztos ítélkeztek. Madarász Józsefet, Hőrich Imrét és Berta Pált halálra ítélték. Berta Pált és Madarász Józsefet a járásbíróság épülete előtt lévő akácfákra, — míg Hőrich Imrét a Kossuth Lajos-téren egy sürgönyoszlopra akasztották fel. Ez utóbbi alatt a kötél leszakadt, amire a tömeg felmorajlott, azonban a vörösőrök fenyegetése mellett az alkalmi vörös hóhér Hőrich Imrét újból felhúzta. Madarász József hősiesen halt meg és bár Berta Pállal együtt a felismerhetetlenségig össze volt verve, a kivégzés előtt mégis azt kiáltotta, hogy : „öt évig szenvedtem a hazámért, tudom, hogy most is azért halok meg." * Aranyos György, Mautner Gyula. 19 289