Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

polgári leányiskolái igazgatónő kegyelmet kértek. Amikor e könyv irója előterjesztette jövetelének a célját, Soós Sándor fenhéjázó hangon azt válaszolta, hogy a túszokat semmi körülmények között sem engedik szabadon. Mondását e szavakkal fejezte be: „Mit gondolnak, csak nem fogok fehér kötélen meghalni."* * A kommün bukása után fehér népítélet alapján, fehér ruhaszárító kötélen halt meg. Valóban, a vörös banditák kérlelhetetlenségét mutattak. Hogy a 4 millió korona hadisarcot hiány nélkül megkapják, válogatott lelki kínzásokat alkalmaztak. A sok közül említést követel a polgárság megfélemlítése végett kiadott alábbi hirdetmény: A szekszárdi burzsoázia megtagadta a kivetett hadisarc befizetését. Mégegyszer és utoljára felszólítom azokat az egyéneket, kikre a hadisarc kivetve lett, hogy a megyeház kis tárgyalótermében befizessék. Ellenkező esetben a ma összefogott túszokat egytől-egyig agyonlövetem. Szekszárd, 1919 június hó 30-án. A hirdetménnyel történt terrorizáíás után kegyetlen jeleneteket rendeztek. A túszokat többször elő vezettették a vármegyeházára, miközben a vörösőrökkel azt hangoztatták, hogy „délután lesz a kivégzés." Szekszárd polgársága a súlyos órákban igazán szép példája mutatta az összetartásnak, mindent elkövetett, hogy a hadisarc befizettessék és ezáltal az áldozatokat a kivégzéstől megmentse. Parancs! holnap délután 4 órakor Aranyos György s. k. Tolnamegye kormányzótanácsi biztosa. Krammer Sándor s. k. a tolnamegyei ellenforradalom letörésére kiküldött teljhatalmú megbízott."